A Nicolas Cage alakításában látható Paul egyetemi professzor, nős, kétgyermekes apuka. Nem túl érdekes személyiség, még ismerősei is csak egy figyelemreméltó senkiként hivatkoznak rá. Majd hősünk véletlenszerűen elkezd feltűnni idegenek álmaiban. Ez rögtön elindítja a celebritássá válás útján, ám amikor tétlen szemlélőből brutális gyilkossá válik az éjjeli rémképekben, élete ismét fenekestül felfordul.
A kritika kitér az alábbiakra:
- Az Álmaid hőse című film előzményeire és a rendező korábbi produkcióira,
- A cselekményre és arra, hogyan fejti ki a rendező a toxikus kapcsolatokat,
- Hogyan láttuk Nicolas Cage színészi játékát, milyennek találtuk a koncepciót, és összességében milyen lett a film.
Az Álmaid hőse előzményei
A filmet kezdetben Ari Aster (Örökség, Fehér éjszakák) rendezte volna Adam Sandlerrel a főszerepben, majd a Rosszul vagyok magamtól pozitív kritikái után az A24 stúdió átengedte a terepet Borglinak, Aster pedig producerként maradt a fedélzeten.
A norvég direktor bizonyította, hogy előszeretettel áll bele mindenkibe, nem ismer tabukat és nem fél attól, ha szereplői nem mennek át jellemfejlődésen.
Az Álmaid hőse sem tűnt kommersz, megalkuvó alkotásnak, s valóban nagyon messze áll tőle. A történet önmagában is remek, kiszámíthatatlan, számtalan irányt vehet, és nem lehet megjósolni, hova fut ki.
A cselekmény és a viszonyrendszerek ábrázolása
A cselekmény villámgyorsan a dolgok közepébe vág, a rövidke expozíció után már szembesülünk is a jelenséggel, miszerint Paul visszatérő figura egy rakás ember álmában. A modern világban bárki virálissá válhat pillanatok alatt, ám ez egy olyan példa, amivel korábban soha nem lehetett találkozni. Nem tudjuk mire vélni az eseményeket, csak sodródunk az árral, akárcsak a főhős.
Borgli kezdetben játékosan prezentálja a helyzetet, humorral, szimpla mókaként mutatva be, mégis végig körbelengi az egészet egyfajta nyugtalanító, nyomasztó atmoszféra. A népszerűség megugrása, hatása a család helyzetére, majd a konfliktusok elharapódzása számos kérdéskört nyit meg.
A Rosszul vagyok magamtól toxikus kapcsolatábrázolása itt is visszaköszön. Paul neje láthatóan elnyomja férjét, a legtöbb esetben bűnbakként tekint rá, és passzív-agresszív módon használja, tulajdonképpen lábtörlőnek. Remek reflexiója ennek az állapotnak az álomvilág, ahol szépen lassan hull darabjaira az addigi ártatlan idill. A gyilkosnak, erőszaktevőnek beállított férfi személyiségét folyamatosan rombolják az úgynevezett „áldozatok”, akik a valóságban is eltörölnék Pault olyan dolgokért, amiket meg sem tett, és főleg nincs rájuk hatása.
