Miféle morfémák, miféle rezgések?

Két párhuzamos, egymásnak felelő, egymásra rímelő tárlatot nyitott meg csütörtök este az Óbudai Vasarely Múzeum. Egyik teremsor V. V. Victor Vasarely. 1=2, 2=1 címen állítja elénk Bruno Fabre francia műgyűjtő páratlan kollekciójának egy részét. A gyűjteményben azokat a plakátokat láthatjuk, amelyek 1948 és 1989 között különböző országok és városok kulturális intézményeiben rendezett Vasarely-kiállításokat hirdetnek. A másik teremsor Morphèmes – Morfémák címmel Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történeteiről ad számot.

20240208 Budapest Vasarely Múzeum Morfémák, Pán Imre és Victor Vasarely párizsi történetei Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Tervek, rajzok, vázlatok a Morphèmes – Morfémák címmel Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történetei kiállításon Fotó: Mirkó István

Ezt a kapcsolatot tükrözi a kiállítás, amelynek anyagát közös albumaik Vasarely-rajzai, -kollázsai, -akvarelljei és szerigráfiák alkotják, illetve 1930 és 1960 között készített grafikai művei, melyek egykor Pán gyűjteményébe tartoztak és Franciaországból érkeztek. A kiállítást megnyitó kurátor Pócs Veronika, illetve Seregi Tamás, esztéta arra hívta föl a figyelmet, hogy olyan vázlatok, tanulmánymunkaként megszületett kollázsok is láthatók a múzeumban, amelyek Vasarely alkotófolyamataiba engednek bepillantást. 

Igazi csemegéi a tárlatnak azok a kisgrafikák, kisnyomatok, amelyek speciálisan Pán Imre bibliofil füzeteihez készültek. A művészetszervező jó barát ugyanis Párizsban összesen száznegyvenöt egyedi grafikát tartalmazó bibliofil kiadványfüzetet adott ki, s közülük tizennégyet a „Signe”, „Morphémes”, illetve „Mini-Musée” című sorozataiból Vasarely művészetének szentelt.

Ezek a füzetek azért is érdekesek, mert bennük Pán művészetértelmező kisesszéi is megjelentek. Egyikben Kandinszkjre hivatkozik, akit ugyancsak jelentős elméletalkotóként tartunk számon, s aki szerint az absztrakt művészet elemi szintjeire bontja az alkotást, s azokból épít valami újat, frisset, korunkhoz szólót. Vagyis a saját korához, a világháború utáni időhöz beszélőt, amely – tanúsítják az akkori napilapok – az atomerő igézetében élt. Maga Kandinszkij így írt erről a csodáról: 

Számomra az atom részekre bomlása világraszóló kataklizmával egyenértékű. A legrobusztusabb falak omlottak össze elképesztő váratlansággal. Minden bizonytalanná, erőtlenné, megbízhatatlanná vált. Az sem lepett volna meg ennyire, ha a kő szétmállik, levegővé olvad és láthatatlanná válik a szemem előtt.

Vonalakból forma lesz Fotó: Mirkó István

Le is vezeti belőle a modern művészetet: az alkotónak a tárgyak belső rezgését kell megragadnia puszta színek és formák által, s ezt a rezgést kell átadnia a nézőknek. Pán Imre nevezi azután morfémának ezeket az egységeket – innen tehát a kiállítás címe – kölcsönvéve a nyelvészet egy fogalmát, amely a nyelv legkisebb értelmes egységére utal. Vasarely művészetéről pedig ezek után nem is írhat másképp: 

képei olyanok, mint a vetítővászon, amelyre a spektrum a világűr játékát vetíti. Vasarelynél ez a kozmikus ritmus rendkívül emberivé válik, oly módon, mintha egy különleges szeizmográf egyszerre rajzolná fel a gravitációs terek mozgását és az elámult néző szívdobogását.

Borítókép: Morphèmes – Morfémák címmel Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történetei kiállítás (Fotó: Mirkó István)