Paradicsom a haláltáborok szomszédságában

Kevés olyan erőteljes látlelet készült a szociopátiáról és a totális nihilről, mint Jonathan Glazer új rendezése, amely mások mellett a legjobb film díjáét is indul az idei Oscaron. Az Érdekvédelmi terület ráadásul az elmúlt évtizedek egyik legeredetibb holokausztdrámája.

Nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított

– mondta Kertész Imre, de természetesen nem arra az idillre gondolt, mint amit Martin Amis regényének adaptációjában láthatunk. 

A történet főszereplője Rudolf Höss, az auschwitzi tábor parancsnoka, aki a családjával az álomotthonukat éppen a haláltábor szomszédságában építette fel. A többszintes ház gyönyörű kertjében vidáman futkároznak a kutyák, a gyerekek a medencében pancsolnak, a férfit és a családját egyáltalán nem izgatja, hogy olykor hallani az átszűrődő lövéseket, a sikolyokat és a láger felett újra és újra gomolygó füstfelhők is kíméletlenül emlékeztetnek arra, mi is zajlik a kerítések mögött. 

Teljes az idill a láger szomszédságában. Forrás: ADS Service

Hösst nemcsak hogy nem izgatja mindez, hanem az ebédlőasztalnál fesztelenül tervezi a kollégáival, miként lehetne a krematóriumokat hatékonyabban üzemeltetni, úgy gondolkozik a kérdésről, mint egy cégvezető, aki az erőforrások optimalizálásáról tárgyal, a legkevesebb érzelem sem mutatkozik meg az arcán. És ugyanilyen fesztelen, amikor hétszázezer magyar deportálását kell megszerveznie.

Gyakran hangoztatott közhely, ha valaki Oscar-díjat szeretne nyerni, akkor a legjobban teszi, ha a holokausztól forgat filmet, de ez természetesen nem így van. Példának okáért a 2013-as A könyvtolvaj bár a szentimentalizmusával mindent megtett, hogy megszorongassa a nézők könnyzacskóit, mégis ignorálta az akadémia, akárcsak az idén bemutatott, kiváló kritikákat kapott, Anthony Hopkins főszereplésével készült Egy nap című drámát. És hogy magyar eseteket is mondjunk, a fentebb említett Kertész Imre bár irodalmi Nobel-díjat kapott a Sorstalanságért, Koltai Lajos adaptációja hidegen hagyta Hollywoodot, miként Szász János egészen kiváló A nagy füzete bár felkerült arra a kilences listára, amelyből kiválasztják a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjának jelöltjeit, végül  nem került be az öt nominált közé.

Az akadémia elsősorban az egyedi látásmódú alkotásokat értékeli, mint amilyen a Saul fia is volt, az Érdekvédelmi terület pedig valahol előbbinek az inverze. Akárcsak abban, ezúttal is egy férfit követünk végig, csak míg Nemes Jeles László rendezésében a finálét leszámítva egy pillanatra sem hagyjuk el a haláltábort, itt egy másodpercnyi bepillantást sem nyerünk a kerítés mögé, viszont mindkét filmben elsősorban hangok, zörejek és fényhatások emlékeztetnek a borzalmakra.

Jonathan Glazer az eddigi legérettebb és legfontosabb filmjét készítette el. Forrás: ADS Service

Christian Friedel a főszerepben félelmetesen fogalmazza meg a végtelen közönyt, a feleségét alakító Sandra Hüller azonban még ijesztőbb, ahogy családanyaként végképp teljes nihillel tekint a körülötte zajló eseményekre, és egyáltalán nem érdekli, mennyi vér tapad a luxuséletükhöz. A színésznőnek egyébként elképesztően jó éve volt. A zuhanás anatómiájáért Oscarra jelölték, és ha Franciaország nem hozza meg azt az érthetetlen döntést, hogy nem az említett drámát, hanem a súlytalan A szenvedély ízét indítja a rangos díjra, akkor valószínűleg az a talán eddig példátlan helyzet állt volna elő, hogy egy művésznő két olyan alkotásban is szerepel, amelyet a legjobb idegen nyelvű díj kategóriájában verseng a szoborért.

Így azonban a franciák ,,nagylelkűen”, de lényegében átadták a díjat az Érdekvédelmi területnek, de nem bánjuk. A már-már David Cronenberg testhorrorjaira emlékeztető, Scarlett Johansson főszereplésével készült látomásával, A felszín alatt-tal szélesebb közönség által megismert Jonathan Glazer rendező ezúttal az eddigi legérettebb és legfontosabb filmjét készítette el. És mindenképpen a legijesztőbb látletetét az emberi természetről és a közönyről. Az egyetlen hiba, amely felróható az alkotásnak, hogy bár a monotonitása fokozza a nyomasztó hangvételt, olykor igencsak megnehezíti a befogadó dolgát. Bár a főszereplő végtelenül ellenszenves, de nem izgalmasan romlott karakter, hanem egy klasszikus, érzelmek nélküli szociopata, olyan, mint egy ház, amelyben nem égnek a villanyok, a sötét tekintete mellett nem érezni a lélek jelenlétét.

Borítókép: Érdekvédelmi terület (Forrás: ADS Service)