Konfliktusok, veszekedések és groteszk szituációk során jutunk el arra a pontra, hogy hőseinkkel egyetemben megtaláljuk a kapcsot, mely összeköti ezeket a jócskán eltérő embereket. Mindhármuk életét körbelengi a gyász, legyen az egy szerettük elvesztése vagy az elszalasztott lehetőségek siratása. A fel-feltörő traumák fájdalmas emlékeket hoznak felszínre, ám empátiát, kötődést, sőt szeretetet szülnek az idő előrehaladtával. A konyhában tüsténkedő Mary (Da’Vine Joy Randolph) hiába szorul háttérbe, karaktere jól látható ívet ír le, és nagy szükség van rá egyféle anyapótlékként. A Hunham és Angus közti kapcsolat szintén parádés, ahogy a viszontagságok mellett fejlesztik egymást.
Payne a dráma mellett nem feledkezik meg a humorról, rengeteg a vicces geg, a poénos beszólás, így máris könnyebb befogadni a fajsúlyos témákat, miközben esze ágában sincs elbagatellizálni azokat.
Dominic Sessa élete első szerepében egészen kivételes alakítást nyújt. Da’Vine Joy Randolph méltó partner, az Oscarja biztosra vehető női mellékszereplőként. Paul Giamatti szintén bizonyította már, hogy bármit képes eljátszani, itt sincs másképp. Ő a mű gerince, hiteles, lehengerlő és annak ellenére kedvelhető, hogy a figuráját kezdetben egyáltalán nem kéne szeretni.
A Téli szünet olyan érzést kelt az emberben, mintha ez a film mindig is létezett volna.
Régi vágású, klasszikus cselekményvezetésű alkotás, mégis friss, egyedi és meg tud újulni. Noha karácsonykor játszódik, az év bármely szakaszában meg lehet nézni, mert mindennapi, átélhető problémákról mesél. Igazi változatos érzelmi hullámvasút, amin lehet sírni, nevetni és olyan melegség árad belőle, ami miatt hosszasan megölelnénk, ha ember lenne.
Borítókép: A film központi triója (fotó: Focus Features)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!