Múlt nyáron egy napon került az amerikai mozikba Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer és Greta Gerwig színpompás alkotása, a Barbie, mindkettő hatalmas sikervárományosnak számított és igencsak jópofa volt, hogy a két produkció a rivalizálás helyett azt az utat választotta, hogy közös reklámhadjáratot indítottak Barbenheimer címszóval, a kampányt még Tom Cruise és más sztárok és népszerűsítették a közösségi médiában; más kérdés, hogy a japánok érthető módon felháborodtak, hogy a színes-szagos dráma-vígjátékot ilyen módon mossák össze egy olyan történelmi filmmel, amely részben a nemzeti tragédiájukról is szól.
És bár a kasszáknál a Barbie diadalmaskodott, az borítékolható volt, hogy Nolan műve lesz a 2024-es Oscar legnagyobb esélyese és így is lett: összesen 13 kategóriában jelölték, a rendezőre jelenleg úgy tekintenek Hollywoodban, mint a jelenkor Spielbergjére, noha egy jóval mérnökibb gondolkodású alkotóról van szó. A Barbie ugyancsak begyűjtött nyolc jelölést, de úgy tűnik, a történelmi eposznak ezúttal nem a Margot Robbie és Ryan Gosling főszereplésével készült produkció lesz a fő riválisa, hanem a Szegény párák, amely 11 nominációt kapott.
Azaz az atombomba feltalálója ezúttal is egy feminista színezetű művel találta szembe magát, sőt, ha nagyon leegyszerűsítsük, a görög Yorgos Lanthimos rendezése éppen arról szól, mint a Barbie: utóbbiban a címszereplő lány öntudatra ébredve száll szembe a patriarchátussal, míg előbbiben egy nő a szexuális ébredésen keresztül lép ki a férfiak által utalt világ konvencióiból.
Ötödik esélyesként még nagy meglepetést okozhat a Megfojtott virágok is, már csak az Akadémiával rendkívül kompatibilis témája okán is, hiszen Martin Scorsese lényegében, mint az Egyesült Államok két lábon járó lelkiismerete az indiánok elleni népirtást ábrázolta egy három és fél órás eposzban. Ráadásul a legendás rendező az elképesztő, sok évtizedes pályája alatt csupán egyetlen alkalommal nyert Oscart A tégla című thrillerrel, amely enyhén szólva sem volt a legerősebb darabja, így sokan joggal vélték úgy, hogy valójában egy életműdíjról van szó, ezúttal azonban tényleg egy kiváló drámát rendezett.
És bár a legfontosabb kategóriában aligha esélyesek, a legjobb filmnek járó szoborért még öt tovább mű versenyzik:
a Netflix által készített, Leonard Bernstein karmesterről szóló Maestro,
az évtizedeket átívelő szerelmi történet, az Előző életek, a régi vágású dráma-vígjáték, a Téli szünet, a szintén drámát vígjátéki elemekkel vegyítő American Fiction, a különös hangulatú holokauszt-dráma, az Érdekvédelmi terület, valamint a tavalyi Cannes Arany Pálma-díjas alkotása, az Egy zuhanás anatómiája.
Utóbbit nehezen megmagyarázható oknál fogva Franciaország nem nevezte a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, pedig abból kiindulva, hogy ennek ellenére is öt jelölést gyűjtött be, szinte biztos diadalmaskodott volna a szekcióban, így azonban lényegében átadták a szobrot az ugyanennyi nominációt kapó Érdekvédelmi területnek.
A legjobb rendező a papírforma szerint Christopher Nolan lesz, két logika szerint is:
általában az a művész kapja, aki a legjobb film díját nyeri, erre pedig az Oppenheimernek van a legnagyobb esélyes az említett 13 jelölés okán,
ráadásul az alkotó korábban már különböző kategóriákban öt alkalommal is versengett a szoborért, de nem kapta meg, így vélhetően ezúttal elismerik a pályáját. Ugyanakkor Martin Scorsese, mint fentebb említettük, még kicsavarhatja a kezéből a díjat.
A legjobb férfi főszereplő kategóriájában Paul Giamatti (Téli szünet), Bradley Cooper (Maestro), Colman Domingo (Rustin), Jeffrey Wright (American Fiction), valamint az Oppenheimert megszemélyesítő Cillian Murphy indul és talán mondanunk sem kell, utóbbi a legvalószínűbb befutó.
A legjobb női főszereplő kategóriájában már érdekesebb a helyzet, alapesetben Emma Stone (Szegény párák) köszönőbeszédét vizionálnánk, ugyanakkor ő a fiatal kora ellenére már nyert Oscart a Kaliforniai álommal, így a Nyad című sportdrámában játszott Annette Beningre tennénk a voksunkat, aki a korábbi négy jelölése közül még egyet sem váltott díjra. Komoly riválisa lehet még Sandra Hüller az Egy zuhanás anatómiájából, de ringbe száll Carey Mulligan (Maestro), valamint Lily Gladstone (Megfojtott virágok) is.
A női mellékszereplők tekintetében talán az Oppenheimer feleségét alakító Emily Blunt fog diadalmaskodni, de Jodie Foster a fentebb említett Nyaddal megszorongathatja, viszont az sem lepne meg minket, ha Da’Vine Joy Randolph venné át a Téli szünetből, ellenben Danielle Brooks (The Color Purple) és America Ferrera (Barbie) diadalára kevésbé számítunk. Ugyanennek a szekciónak a férfi kategóriájában viszont kiszámíthatatlan a mezőny: Robert De Niro (Megfojtott virágok), Robert Downey Jr. (Oppenheimer), Ryan Gosling (Barbie) és Mark Ruffalo (Szegény párák) győzelme sem okozna meglepetést, Sterling K. Brown (American Fiction) elismerése ellenben igen, de csak a film kisebb sajtóvisszhangja miatt.
El kell egyébként ismerni az idei jelölések kapcsán, hogy az Akadémia a korábbi évekhez képest jóval komolyabban vette magát,
a főbb kategóriában nem szerepelnek olyan kommersz alkotások, mint korábban például a Top Gun: Maverick – talán csak a Barbie lóg ki kissé, de az is egy egyéni alkotás a maga nemében –, a neves európai fesztiválokat idézi az összeállítás.
Számunkra azonban mindennél fontosabb, hogy idén ismét lehetőségünk lesz magyar művésznek szurkolnunk, ugyanis Mihalek Zsuzsát is jelölték a legjobb production design kategóriában az egyébként hazákban forgatott Szegény párák című filmmel.
Borítókép: (Forrás: Apple/Warner Bros/Searchlight Pictures/Universal)
