A Küzdelem a lelkekért. Vallásüldözés a kommunista diktatúra évtizedeiben című panelbeszélgetésen Horváth Gergely Krisztián, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a NEB Vidéktörténeti Témacsoport vezetője felidézte, hogy a XX. század fordulóján hazánkban mindenkinek volt felekezete. Noha az egyházhoz való kötődés a század közepére meggyengült, a társadalom döntő többsége a kommunista hatalomátvétel pillanatában is valamilyen egyházi közösséghez tartozott. Az egyházhoz való kötődés azonban drámaian csökkent ezután.
Kiemelte, hogy a történelmi egyházak közül a reformátusok veszítették a legtöbb hívet, akiknek többsége vidéken, az agráriumban élt.
Elmondta, hogy a vidék erőszakos átalakítása miatt két évtized alatt egymillió ember hagyta el szülőhelyét. E demográfiai válságot máig nem tudta kiheverni a magyar vidék.
Lukasz Kaminski, a lengyel Ossolinski Nemezti Intézet elnöke beszámolt arról, hogy a második világháború végével, amikor Lengyelország szovjet érdekszférába került, koncentrált támadás érte a lengyel katolikus egyházat. Elmondta, hogy a magyarországi eseményekhez hasonlóan 1948 és 1953 között volt a legerősebb nyomás alatt az egyház. Hozzátette, hogy
a lengyel katolikus egyház vezetői igyekeztek párbeszédet folytatni a kommunista hatalom képviselőivel, hogy megoldásokat találjanak az egyház túlélésére.
Ilyen „alku” eredménye volt az, hogy az egyház megígérte, hogy nyilvánosan nem fog szembe menni a Lengyelországban is létrejövő téeszesítéssel.
Felidézte, hogy 1978-ban a lengyel pápa megválasztása óriási lökést adott a lengyel társadalomnak.
Az 1980-as években pedig a lengyel katolikus egyház ismét teret nyert, ki tudott épülni.
Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a tagja elmondta, hogy 1989-ben a történelmi egyházakban is felmerült az igény, hogy szembe kell nézni a múlttal, ugyanakkor az egyházak akkori vezetése nem volt abban állapotban, hogy ezt őszintén meg tudja tenni – mutatott rá.
Ezért volt szükség a generációváltása, azokra a kutatókra, akik képesek voltak a kétezres évek elején még interjúkat készíteni a múlt egykori szereplőivel, és ütköztethették az elmondottakat a fennmaradt dokumentumokkal.
Soós Viktor Attila hangsúlyozta: akkor is szükség van a szembenézésre, ha az nehézségekkel és fájdalommal jár.
Borító: Kövér László a Nemzeti Emlékezet Bizottságának konferenciáján (Fotó: Teknős Miklós)
