– Közép-Európa országaiban a rendszerváltozást követően létrejöttek a kommunista rendszer működését feldolgozó történetkutató intézetek. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014-ben alakult. Akkor a hazai kutatás két évtizedes lemaradásról indult?
– Másképp fogalmaznék. Attól, hogy hazánkban a kommunista rendszer kutatására nem volt önálló intézet, az nem jelenti azt, hogy a magyar tudomány lemaradásban lett volna a múlt ezen fejezeteinek feltárásában. Az egyetemi műhelyekben és más tudományos kutatóintézetekben komoly kutatások zajlottak az 1990-es évektől. Az előttünk járó történészek, kutatók munkáira mi is nyugodt szívvel tudtunk támaszkodni, így nekünk nem kellett a nulláról kezdenünk.
– Akkor miért is jelentős a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrejötte?
– A NEB-et az Országgyűlés tíz éve azzal a céllal hozta létre, hogy Közép-, Kelet-Európa más országaihoz hasonlóan legyen egy olyan hazai tudományos intézmény, amelyik célzottan a kommunista diktatúra működésével és az áldozatok emlékének a megőrzésével foglalkozik. Ezen belül fontos feladatunk a további iratfeltárás, beleértve a minősített adatok felülvizsgálatára történő javaslattételt.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságával létrejöhetett egy olyan intézmény, amely tervszerűen, megfelelő infrastrukturális háttérrel, dedikáltan tudja ellátni feladatait. Egyfelől eddig nem kutatható források hozzáférhetővé tételét tudjuk segíteni, gondolok itt például az állambiztonsági hálózati nyilvántartásra, az úgynevezett mágnesszalagokra, amelyek levéltárnak történő átadására mi tettünk javaslatot. Másfelől, olyan nagy kutatásokat tudtunk összefogni, amelyeket kisebb kutatóműhelyek a kellő humánerőforrás hiánya miatt nem tudtak volna korábban véghez vinni. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága által nyújtott stabil háttér lehetőséget ad a hosszú távú programok megvalósítására.
Például a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködésben létrehoztuk a Párt-Állam-Párt adatbázist, amelyben a teljes vidéki állampárti nomenklatúrát feltérképezzük. Kik voltak a párttitkárok, kik voltak a helyi potentátok? Kik voltak a helyi kiskirályok, időnként akár élet-halál urai? Az így létrejött többezres adatbázis nemcsak neveket, hanem karrierpályákat is tartalmaz. Mindez a munka olyan logisztikai hátteret is igényelt, amelyet a NEB sikeresen tudott felvállalni.
– Egy-egy ilyen alapkutatás elvégzése rengeteg munkában és időbe telhet.
– Valóban így van, kutatásonként több százezer oldal iratanyagot kellett átnézni hozzáértő szemmel, és azokat értelmezni. Ehhez valóban tucatnyi munkatárs szükséges. Megalakulásunk óta jó kapcsolatot tudtunk kialakítani az országban működő társintézményekkel, egyetemekkel. Így sikerült széles körű alapkutatásokat végrehajtani. Tudatosan olyan témákat igyekszünk feltárni, amelyek korábban nem voltak a kutatás középpontjában. A vidéki Magyarországra irányuló szisztematikus kutatásaink is jelentős eredményeket hoztak. A kutatócsoport több mint tíz kötetet jelentetett meg idáig, és számos eddig nem ismert tényt és összefüggést sikerült bemutatnia a szocialista Magyarország hétköznapjaiból, a tradicionális paraszti társadalom erőszakos felszámolásáról, később a szocialista vidékpolitika árnyoldalairól.
Ehhez hasonlóan széles összefogás eredménye az 1956-os forradalmat követő megtorlás minden eddiginél kiterjedtebb, kutatása, amelynek nyomán elindíthattuk a Perek ’56 adatbázisunkat. Itt nem csak a kivégzett áldozatokat mutattuk be, hanem az őket az akasztófára vagy börtönbe juttató vizsgálótisztek, bírák karrierpályáját is feltártuk. Az elmúlt időszak ugyancsak sok kollégát és műhelyt megszólító kiemelt kutatása pedig a Kádár-korszak mindennapi egyházüldözésének kevéssé ismert fejezeteire koncentrál, amelynek során nemcsak az elnyomó gépezet eszköztárára, hanem a vallási kisközösségek túlélési stratégiáira is megkíséreljük ráirányítani a figyelmet.
– Mennyire jelentősek ezek a kutatások nemzetközi szinten?
– Azon dolgozunk, hogy a szovjet megszállás, a kommunista diktatúra emlékezete közös európai emlékezet legyen. Kelet-Európa és Nyugat-Európa alapvetően másképpen áll a múlt ezen időszakához, mivel csak Kelet-Európa tapasztalta meg ezt a totális diktatúrát. A kommunista rendszerek megélése közös tapasztalatunk a csehekkel, a szlovákokkal, a románokkal és a lengyelekkel. Mi másképpen látjuk és másképpen értelmezzük a XX. századot. A volt szocialista blokk országai erősíteni tudják egymást a tudomány területén is. Meglátásom szerint sikerült ebben a nemzetközi, emlékezeti kultúrát is alakító hálózatban a Nemzeti Emlékezet Bizottságának aktív szerepet kialakítania.
– A fiatalok számára is számos tudományos ismeretterjesztő programmal készültek az elmúlt években.
– Meggyőződésünk, hogy a tudományos kutatások mellett legalább olyan fontos, hogy az eredményeinket minél szélesebb körhöz juttassuk el. Rendhagyó történelemórák és ismeretterjesztő előadások sokasága van munkatársaink mögött. Mára felnőtt egy olyan generáció, amely a rendszerváltozás után született, akiknek szerencsére nem kellett a diktatúrát megtapasztalniuk. Ebben a szabad világban azonban meg kell tudunk mutatni azt az időszakot is, amikor Magyarország nem volt független, amikor a pártállami diktatúra különböző formái áthatották mindenki életét. Az iskolákkal, tanárokkal jó kapcsolatokat alakítottunk ki, ennek részeként tanári továbbképzéseket is tartunk. Emellett számos tematikus honlapot, ismeretterjesztő filmet, sőt Magyar hősök címmel egy történelmi színdarabot készítettünk. Folyamatosan keressük a korszerű ismeretterjesztés olyan formáit, amelyek egyszerre adnak megalapozott tartalmat, miközben érzelmileg is be tudjuk vonni a diákokat.
Borítókép: Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke (Fotó: Kállai Márton / Szabad Föld)
