A bevetésekkel járó mentális megmérettetés, a több fronton támadó ellenség legyűrése, a tettekkel járó felelősség mind fontos szerepet kapnak a cselekmény során. Sajnos a szezon második felére megtörik a lendület, s noha egyáltalán nem baj, hogy az akciók mellett akadnak lassabb szegmensek, az összkép minden tekintetben minőségbeli romláson esik át. A D-napot nagyjából tíz másodperccel elintézik, egyre több a hatásvadász elem, illetve a fogolytáborban játszódó periódusok is hamar kifáradnak.
Hiteltelennek hat, hogy egy év bezártság után mindenki jó formában van fizikailag. Makulátlan küllemek, szinte sehol egy borosta és a frizura is tökéletesen áll.
Lehet, hogy a tábort nem az SS vezette, de nem érződik az elkeseredettség, az idő vasfoga, hogy hőseink mennyi ideje őrlődnek egy pokoli helyen. Az utolsó, kilencedik etap némileg kozmetikáz a rossz arányon, a zárás bár kiszámítható, megvan az érzelmi töltete és úgy állhatunk fel a maratoni, majd 80 perces epilógus után, hogy jólesett részt venni ezen az utazáson Buckkal és bajtársaival.
A levegő urai igényes munka és jó, hogy elkészült. Kiváló érzékkel prezentálja, hogy miben más a légi háború, mennyire fontos a csapatként való együttműködés és milyen hányattatott sorsa volt a bombázók legénységének.
Az akciók intenzitása előtt le a kalappal, noha a vizuális effektek sokszor sajnos kidobnak az élményből és csúnyácskának hatnak.
A legnagyobb baj mégsem ez, hanem az évad második felére elfogyó kreativitás. Sokkal filmszerűbb, kiszámíthatóbb, didaktikusabb a történet, felszínesebbek a megoldások, amelyek elvesznek az összhatásból. A téma kedvelőinek ettől függetlenül érdemes adni neki egy esélyt, de arra senki ne számítson, hogy Az elit alakulat vagy akár a The Pacific trónját megdönti.
Borítókép: A levegő urai (Forrás: Apple TV+)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!