A két korábbi felvonásban mindig egy-egy század életébe nyertünk betekintést. Most sincs másképp, a Nyolcadik Amerikai Légierő 100. bombázócsoportja áll a középpontban 1943-tól kezdve, azon belül is két barát, Gale „Buck” Cleven (Autstin Butler) és John „Bucky” Egan (Callum Turner) őrnagyok, valamint társaik sorsát követjük. Az egyszerűbbnek tűnő bevetések mellett sorsfordító dátumokat is megélünk, úgymint a D-nap.

A levegő urai több mint egy évtizede, egészen pontosan 2012 óta tervben volt, az HBO bejelentette, hogy készül, de a produkció felett csend honolt. Némi meglepetésre a mozicsatorna mélázását kihasználta egy másik streamingszolgáltató, az Apple, és megvette a forgalmazási jogokat, így mind a kilenc epizód az Apple TV+ kínálatából érhető el. A légierőre koncentráló alkotásnál érthető módon el kellett telnie némi időnek, hogy a technikai fejlettség eljusson arra a szintre, amikor hitelesen képesek ábrázolni a felhők közt zajló csatákat. A CGI tekintetében így is kilóg helyenként a lóláb, de erről később. A levegő urai ötletgazdája az a John Orloff, aki anno két epizódot írt Az elit alakulatból, tehát nem ismeretlen számára a terep.
A rendezői gárda impozáns, az első négy rész Cary Joji Fukunaga (True Detective, 007: Nincs idő meghalni) munkája, a záró felvonást pedig Tim Van Patten dirigálta, aki korábban a Maffiózókon, a Gengszterkorzón és a Trónok harcán dolgozott. A tehetséges stáb adott, de vajon képes-e felérni legalább a The Pacific szintjére a nehézbombázók története.
Az évad első fele alapján mindenképp. A pilot epizód rögtön a lovak közé csap, karakterábrázolásban, illetve az akciók bemutatásában jelesre vizsgázik. Szó nincs róla, hogy ne ásnánk bele magunkat a bombázók életébe, munkájába, aprólékos műgonddal járjuk körbe a mindennapjaikat.
Az alkotók pazar érzékkel tárják fel a repülés komplexitását.
A fel- és leszállással járó előkészületeket, az alakzat, a legénység fontosságát, hogy mennyire nemcsak a pilótán múlik egy-egy akció sikere, hanem a lövészeken, navigátoron, netán a földön állomásozó szerelőkön.
Igazi csapatmunka összehangolni egy ekkora gép működését, a sikert pedig nem garantálja semmi. Ez leginkább a harmadik és az ötödik részben ütközik ki, amelyek nem mellesleg a sorozat egyértelmű csúcspontjai.