Arany János szülei földművesek voltak, akik igen kevés földön gazdálkodtak és igyekeztek eltartani gyermekeiket. A szülői gondoskodás ellenére kilenc testvére közül nyolc gyermekkorában elhunyt. Nélkülöző családjának nagy segítséget jelentett az, hogy Arany Jánosnak kiváló képességei voltak. Hamuba írt betűkkel már négyéves kora előtt megtanult olvasni.
Csodagyerekként került az iskolába, ahol nagyszerű eredményeket ért el és hamarosan a Debreceni Református Kollégiumba járt. 14 évesen már segédtanítói állást tudott vállalni Kisújszálláson, ahol Török Pál könyvtárát megnyitotta a fiatal Arany János előtt, így eredeti nyelven ismerhette meg az európai irodalom remekeit.
Latin, görög, német, francia és angol nyelven is olvasott.
Ekkor kezdte meg a fordítói tevékenységét, később számos Shakespeare-művet fordított magyarra. Úgy tűnt, hogy hatalmas pálya áll a tehetséges és szorgalmas diák előtt. Az ifjú Arany János azonban beleunt tanulmányaiba, inkább szobrász, festő vagy színész szeretett volna lenni, így iskolái befejezése előtt otthagyta a Debreceni Református Kollégiumot.
Arany János csaknem négy évtizedes irodalmi pályája során szinte az összes lírai műfajban maradandót alkotott.
A húszas éveinek második felében jelentek meg első önálló művei, 1845-ben egy eposszal, Az elveszett alkotmánnyal jelentkezett, egy évvel később, pedig a Toldival. Arany János ezen elbeszélő költeménye egy csapásra ismeretté tette, elnyerte Petőfi Sándor megbecsülését és barátságát, és bekerült a kor szellemi elitjébe. Az 1848–49-es szabadságharc bukása Arany János életét is nagyban meghatározta.
A költő, mivel nemzetőrként, valamint belügyminisztériumi fogalmazóként kiállt a magyar szabadság ügye mellett, joggal tartott a megtorlástól.
A világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült, melynek eredményeképpen elkerülte az osztrákok felelősségre vonását. Arany János végül Nagykőrösön lelt menedéket, ahol 1851-től csaknem egy évtizedig taníthatott is.
A Bach-korszak után az életében az igazi fordulópont akkor következett be, amikor 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, illetve a Kisfaludy Társaság vezetőjének nevezték ki.
Arany János Pestre kerülvén nem tétlenkedett, két hetilap szerkesztését is magára vállalta, a Szépirodalmi Figyelőt és a Koszorút, amelyeket korukban a legjelentősebb lapok között tartottak számon.
A következő pozitív fordulat akkor érkezett el, amikor az 1867-ben létrejött kiegyezés hatására ő is belekapcsolódhatott az irodalmi és a közélet legjelesebb szereplői közé. Arany Jánost életében óriási megbecsülés és tisztelet övezte. Arany János öröksége máig felülmúlhatatlan és örök érvényű. A költő nem csak a magyar irodalom és a magyar nyelv nagy ismerője volt. A nyelvészek Arany János műveiben csaknem 23 ezer szót számoltak össze, és ez a szókincs párját ritkítja.
Borítókép: Arany János művének illusztrációja, Gyárfás Jenő: Tetemre hívás, 1881 (Forrás: Wikipédia)
