Kimondatlanul – A róka című filmről

Március 7-én kerül a mozikba Adrian Goiginger A róka című filmje, amelyet ugyan háborús drámaként aposztrofálnak, de sokkal inkább tekinthető lélektani drámának, középpontban a magány, a bezárkózás, az elhagyatottság érzésének, a kimondás lehetetlenségének kérdéseivel. A második világháború idején játszódó film a rendező Adrian Goiginger dédapjának igaz története, amely arról mesél, mit jelenthet egy állat az ember életében. A többszörös díjnyertes alkotás legnagyobb erénye, hogy egyrészt nem a cuki állatos filmek közhelyszótárából dolgozik, egyszerű, világos, csöpögésmentes eszköztárból válogat, másrészt az, hogy a történet a háborús kontextus nélkül is valid, ezzel együtt azonban kétségkívül hatásosabb a végeredmény.

Amikor 1941-ben Franzot az orosz frontra küldik, döntést kell hoznia mindkettejük sorsáról: el kell engednie az időközben termetesre nőtt állatot, aki már nehezen fér el a motoros hírvivő hátizsákjában. Ez, valamint a film eleji apa-fiú elszakadás jelenet keretet ad az alkotásnak, de ezt nem szájbarágósan teszi, amiképp az sem erőszakos, ahogyan a rendező rávilágít, hogy e különleges barátság hogyan vezeti a fiatal férfit a múltjával való szembenézés felé. Simon Morzé alakítása átütő, s egyben elgondolkodtató – a hosszú csöndek beszédessé tétele nem könnyű feladat, az osztrák színésznek azonban ez remekül sikerül.

Fotó: JUNO11 Pictures

A lehetséges világok legjobbika rendezőjének legújabb alkotása tehát egy bensőséges film a hűségről és a megbékélésről, egy példázat a barátságról, amely fontos gondolatokat ad át ember és állat kapcsolatáról és arról, hogy mi a helyes magatartás a vadállatokkal szemben. Továbbá rávilágít az állattartás pozitívumaira is, például arra a fontos tényre, hogy az állatok simogatása relaxáló, szorongáscsökkentő hatású lehet, és arra is, hogy az állatterápia számtalan mentális betegség, legfőképp a depresszió megelőzésében és kezelésében is alkalmazható.

Fotó: Jelenet a filmből (Fotó: JUNO11 Pictures)