Debütál a magyar történelem második legvéresebb ütközetét feldolgozó rockopera

A megjelenés kapcsán a mű hátteréről, a munkafolyamat körülményeiről és a színpadra vitelről a Palásti csata 1552 megálmodójával és zenei vezetőjével, Róm Gábriellel beszélgettünk.

Március 29-én debütál a Palásti Csata 1552, a magyar történelem második legvéresebb ütközetét feldolgozó rockopera. Forrás: grundrecords.hu

– Mennyi ideig tartott a munka? Mik voltak a sarkalatos pontok vagy esetleges buktatók, amikre előre nem tudott felkészülni?

– A munka összességében körülbelül két és fél évet vett igénybe.

Ezt persze családom, civil foglalkozásom és egyéb elfoglaltságaim mellett kell érteni. Megírni a művet egészen rövid ideig tartott, nagyjából tíz hónapig. A zenészek szervezése, a próbafolyamatok, majd a hangrögzítések 13 hónapot vettek igénybe. A nagyzenekari hangszerelés és stúdiós utómunkák, valamint a képregény megalkotása tette ki a maradék időt. Az örök buktató a pénzhiány volt, de eltökélt voltam, minden nehezebb pillanatot tapasztalatként hasznosítottam, így egy idő után már csak megoldásokban gondolkodtam.

– Hogyan válogatta össze a zenészeket, énekeseket és egyéb szakembereket, akik közreműködtek a produkcióban?
– Amint megírtam a művet, elkezdtem megszólítani az ismerős zenészeket, előadó-művészeket. Eleinte ez sem ment simán, mivel engem thrash metal énekesként ismert a szakma. A legtöbbjük elég szkeptikusan állt a projekthez, de végül ajánlások, személyes beszélgetések és a mű személyekre szabott tételeinek meghallgatása mellett kialakult a művészek csapata. Minden ilyen eset egy kész történet, így nem mennék most bele nevesítéssel. A szakemberek, tehát a stúdiós stáb is régi ismeretség, így összességében mondhatom, hogy pár kivétellel, barátok és kedves ismerősök kerültek a csapatba. A forgatások és utómunkák, grafikai munkák is barátok segítségével készültek.

– Hogyan lehet ennyi embert koordinálni és mennyire kellett alkalmazkodni hozzájuk?

– A koordinálás nem volt könnyű, hisz nem unatkozik sem az a művész, aki megélhetésként zenél, sem az, aki civil foglalkozás mellett teszi azt. 

Ehhez párosultak a családi élet cicomái, vagy épp magánéleti válságok és egyéb helyzetek. Szerencsémre az évek során gyakran kellett emberek koordinálásával foglalkoznom, ez mind kellett ehhez a projekthez, ugyanúgy, mint a türelem és a figyelmesség.

– Ha meghallja az ember, hogy rockoperáról van szó, egyből az az érzése, hogy ez bizony színpadra kívánkozik. Tervbe van, hogy valamikor előadják?
– Természetesen az egyik fő cél a színpad. Én tudatosan választottam ezt az utat, hogy előbb kiadom hanghordozón és egy képregénnyel megtámogatott vizualitással, majd így keresem meg a megfelelő támogatókat és platformokat, melyek által színpadra vihetem a produkciót. Mindenesetre a fő célom az volt, hogy az érdeklődőknek felkínálhassak egy aktuálpolitika-mentes időutazást. Úgy érzem, ez sikerült.