Eger vár summája + galéria

Dobó, Bornemissza, Mekcsey, Bolyky, Sárközi, Varsányi… Ki ne tudná, hogy az egri hősöket kezdem sorolni? És mivel nemcsak a neveket, de a történetet is mindenki ismeri, rendkívül nehéz dolga van annak, aki úgy akarja színpadra állítani az elbeszélést, hogy eleven és izgalmas maradjon, újszerű élményt kínáljon. Hogy milyen eredménnyel jártak a szerző és alkotótársai, azt kivételesen nemcsak a Nemzeti Színházban láthatjuk, de október huszadikán az MVM Dome hatalmas csarnokában is megnézhettük.

Eisenstein ugyanis nem filmet forgatott, hanem amolyan filmes tablóképeket készített, amelyeknek egymásutánisága során bontakozott ki a történet. Nos, Vidnyászky Attila talán innen merít, s időről időre olyan képeket állít színpadra, mintha készülő heroikus festménynek modelljeit állítaná be. Ilyenkor úgy dübörögnek át a színpadon a történet kulcsmondatai, mint égi szózatok a bátorságról, a helytállásról, s természetesen a hit erejéről.
A Nemzeti Színház weboldalán olvasható rendezői nyilatkozat szerint: 

Hősökre, példaképekre ma is szükségük van a fiataloknak. A nagy tettek, nagy érzelmek ma is megmozgatják a fantáziájukat. Úgy érzem, fontos, hogy a mindennapokból kiszakadva, a gyorsan változó, bizonytalanságokkal teli, igazodási pontokat nem nyújtó világunkban tiszta történeteket is el tudjunk mesélni.

És Gárdonyi története – a színpadi show minden nagyvonalúsága mellett is – egyszerű és tiszta elbeszélés az örök szerelemről, az önfeláldozó hazaszeretetről, a hűségről, a becsületről és persze az igaz ügybe vetett hit erejéről.

Fotók: Kurucz Árpád

Borítókép: Táncosok és színészek közös játéka tette felejthetetlenné az előadást (Fotó: Kurucz Árpád)