Rábai Miklós munkásságát halálának ötvenedik évfordulóján méltatja a Magyar Állami Népi Együttes az Esti dal, avagy „Szálljatok, fiókáim!” – szabad emlékezés Rábai Miklósra című bemutatójával. A Magyar Állami Népi Együttes alapítója kortársaival együtt szinte a semmiből hozta létre a színpadi néptáncművészet műfaját.
– 1951-et írunk, nem kell kommentálni a kor kultúrpolitikáját. Kitartó munkájával, koncepciózus alkotóként néhány év alatt világsikerre vezette társulatát. Az előadás az ő szellemiségének állít emléket, kitérve azokra az alkotói dilemmákra is, miként teremthetett egy új, máig élő műfajt – tekint vissza a kezdetekre Mihályi Gábor együttesvezető, a bemutató rendező-koreográfusa.
A kemény diktatúra éveiben Rábainak meg kellett küzdenie az akkori politikai elvárásokkal: egyrészt megfelelni a politikának, másrészt megfelelni a saját maga erkölcsi és morális elvárásainak. Az alkotók az előadásban a tánc, a vizualitás, a zene és a próza egységére törekszenek, aminek nyomán a néző teljes képet kaphat az alapító művészetéről s magáról a korról.
– Az előadás rendező-koreográfusaként nagyon különleges megoldásokkal operálhattam – folytatja Mihályi Gábor. – Karikírozva gondolataimat a kultúrtörténet első néptáncremixét készíthettük el az első tételben. A popzenében jártasak tisztában vannak a remix jelentésével. Ezúttal a Rábai-életmű zenei világának legizgalmasabb elemeit dolgozta fel a fiatal zeneszerző, Gera Gábor – fejtette ki az együttesvezető.
E zenei megoldáshoz társulnak a Rábai-koreográfiák. Megjelennek a néptáncban meghatározó gyűjtések. Az alapító idejében ezek a kutatások gyerekcipőben jártak: másfél évtizedre rá Martin György kezdte el a szisztematikus terepmunkákat. A bemutató megálmodói egy csavarral e gyűjtéseket a második tételbe emelik be, reflektálva egyúttal az együttes népszerű, a közösségi médiákban Akkor és most címmel futó sorozatára.
A színpadon felvillannak a külföldi sikerek is, különleges formában. A közönség képzeletben eljut Londonba, Párizsba, Olaszországba, Japánba és Brazíliába.
Az időutazásokhoz életképek társulnak, ezeket sanzonokkal színesítik, de Verdi Traviatájából a Pezsgőária, a híres Brindisi is felcsendül. Egy kritikus, egy könyvtáros és egy táncos narrálja az eseményeket. A darab prózai szereplőinek köszönhetően Rábai Miklós is megjelenik. Szóba kerül az alkotás önmarcangoló folyamata, a már említett politikai elvárások; a történet az előadás végére – Rábai szellemében – katarzisba simul.
A bemutatóról bővebb információ a Hagyományok Háza honlapján olvasható.
