A vörös térkép rehabilitációja
Katartikus, amikor a Carte rouge – Vörös térkép végén az amerikai földrajzi társaság elnökének levelét látjuk és halljuk, miszerint az Egyesült Államokban 1923-ban publikálták és sokszorosították a térképet. Kicsiny elégtétel lehetett ez Telekinek, Apponyinak, ha megnyugvást és vigaszt nem is hozhatott. Megkapó jelenet az is, amikor Teleki és Apponyi egy vonatfülkében utazik hazafelé Párizsból, miután a békediktátumot megkapták, és míg Teleki amellett érvel, hogy nem szabad biztatni az otthoniakat, addig Apponyi úgy gondolja, hogy reményt kell adni a nemzetnek. Két nagy államférfi világlátása tükröződik ebben a „színben”, és azt a depressziós hangulatot vetíti előre, amely az 1920-as éveket áthatotta a darabokra szabdalt Magyarországon.

Kikhez szól a Carte rouge – Vörös térkép?
A filmet az alkotók 12-es karikával jelölték, nem is indokolatlanul: talán leginkább azokhoz jut el a film, akik birtokában vannak némi tudásnak a korszakról. És természetesen szól a film mindazokhoz, akiket érdekel ennek a szomorú, de izgalmas időszaknak a története, amely folyamatosan kiegészül az elhivatott kutatók jóvoltából.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!