Követőkre vár a Honthy-díj alapítójának példája

Kétségtelen, hogy Honthy Hanna, a primadonna neve fogalom, sőt, nem földtől elrugaszkodott kijelentés az sem, hogy színpadi jelenléte és művészete viszonyítási pont azok számára, akik ma az operettszínpadon szeretnének kiteljesedni. A róla elnevezett díj Eleni Korani műkereskedő, az Ernst Galéria tulajdonosa kezdeményezésére, a Budapesti Operettszínházzal együttműködésben jött létre. Az első Honthy-díjakat a 2017/2018-as évadban osztották ki, az elismerés pedig azóta hivatkozási alap nemcsak a teátrum dolgozói, hanem a szakmabeliek és a közönség számára is. A Honthy-díj bizottság elnökét, Eleni Koranit és a bizottság főtitkárát, Molnár Zoltánt az elismerés odaítélésének állomásairól és a jövőbeli terveikről kérdeztük.

Eleni Korani és Molnár Zoltán átadja Honthy-díjakat az Operettszínházban 2023 októberében. Fotó: Janus Erika/Budapesti Operettszínház

A megismételhetetlen varázsa

– Miért pont Honthy Hanna nevét viseli az Önök által alapított elismerés?
E. K.: – A díj elnevezése során is együttműködtünk a teátrummal. 

Az Üstökös, Csillag és egyéb elvont fogalmak helyett nevekben gondolkodtam, méghozzá női nevekben, hiszen az operettekben is a főhősnőért történik minden, ő áll a dramaturgia középpontjában.

 Így merült fel az ünnepelt primadonna, Honthy Hanna neve. 
M. Z.: 

Honthy Hanna azért is tűnt jó választásnak – ellenben például az operett műfajában szintén nagyot alkotó Fedák Sárihoz képest –, mert Honthyhoz még a ma élő embereknek is van valamilyen személyes kötődése, élménye, ha máshonnan nem, felvételről. Az ő művészetében van egy alapvető kulcs, ami a személyesség. Ezt a XX. században Honthy tudta a legjobban. Kinézett a közönségre, kapcsolatot tartott a publikummal: ahogy ő színpadra lépett, a néző máris azt érezte, hogy itt lesz egy olyan játék, amibe ő be lesz vonva, amiben ő együtt fog játszani a művésszel. 

A színházban egyetlen játékos csapat van, amit úgy hívnak, hogy művészek és közönség együttesen.

 Nincs két csapat, nem játszhatnak a művészek maguknak, mert ha maguknak játszanak, akkor a közönség meg magának fog unatkozni. 

Kell az interakció, hogy ez ne történjen meg. Ha úgy tetszik, ez a közvetlen kapcsolat, a közösségélmény, az aznap este élménye, a megismételhetetlenség élménye. Honthy ebben volt egyedi, s a mai napig egy olyan példakép, amihez hasonlót nem tudunk mondani az ismert és a média által megörökített operettszemélyiségek sorából.

– Milyen további tervei vannak a Honthy-díj bizottságának?
E. K.: – A következő díjátadót az évad végén tartjuk. A színház és az alkotóművészek folyamatos inspirációt jelentenek számunkra, így ahogyan egy előadás, úgy a Honthy-díj is folyamatosan fejlődik. 

Mindenképpen szeretnénk, ha a közönség aktívabb részese lenne az elismerés odaítélésének.

Ez megtörténhet akár egy közönségdíj kategória felállításában, valamint abban is, hogy tematikus beszélgetős esteket szervezünk a korábbi díjazottakkal az évad során. Tervben van egy nagyszabású Honthy-díj gála megszervezése is, ahol szintén a korábbi díjazottak adnának műsort, ami egy újabb kapcsolódási pont lenne a közönséggel.