A megismételhetetlen varázsa
– Miért pont Honthy Hanna nevét viseli az Önök által alapított elismerés?
E. K.: – A díj elnevezése során is együttműködtünk a teátrummal.
Az Üstökös, Csillag és egyéb elvont fogalmak helyett nevekben gondolkodtam, méghozzá női nevekben, hiszen az operettekben is a főhősnőért történik minden, ő áll a dramaturgia középpontjában.
Így merült fel az ünnepelt primadonna, Honthy Hanna neve.
M. Z.:
Honthy Hanna azért is tűnt jó választásnak – ellenben például az operett műfajában szintén nagyot alkotó Fedák Sárihoz képest –, mert Honthyhoz még a ma élő embereknek is van valamilyen személyes kötődése, élménye, ha máshonnan nem, felvételről. Az ő művészetében van egy alapvető kulcs, ami a személyesség. Ezt a XX. században Honthy tudta a legjobban. Kinézett a közönségre, kapcsolatot tartott a publikummal: ahogy ő színpadra lépett, a néző máris azt érezte, hogy itt lesz egy olyan játék, amibe ő be lesz vonva, amiben ő együtt fog játszani a művésszel.
A színházban egyetlen játékos csapat van, amit úgy hívnak, hogy művészek és közönség együttesen.
Nincs két csapat, nem játszhatnak a művészek maguknak, mert ha maguknak játszanak, akkor a közönség meg magának fog unatkozni.
Kell az interakció, hogy ez ne történjen meg. Ha úgy tetszik, ez a közvetlen kapcsolat, a közösségélmény, az aznap este élménye, a megismételhetetlenség élménye. Honthy ebben volt egyedi, s a mai napig egy olyan példakép, amihez hasonlót nem tudunk mondani az ismert és a média által megörökített operettszemélyiségek sorából.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!