Április 2-án a világ számos pontján rendezvényekkel hívják fel a figyelmet az autizmus spektrumzavar létezésére. Idén a Nemzeti Színház három részből álló programsorozattal állt ki az autizmussal élő emberek és családtagjaik mellett.

Az eseményen keresztül a színház egyik fontos üzenetének tekintette, hogy az autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknek és környezetüknek útmutatót adjanak a kétségbeesés helyett a lehetséges megoldások, irányok felé, mindezt a művészeten keresztül.
Az eseménysorozaton a művészeti ágak széles választéka felsorakozott: zenéből, képzőművészetből és színházból sem volt hiány.
Párbeszéd az autizmusról a Nemzeti Színházban
A szerda délután egy rövid, ámde megható és kontextusteremtő előadással indult: a Vadaskert Általános Iskola növendékei Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerzővel közösen egy zenés-mozgásos produkción keresztül mutatták meg, hogy kisgyerekként milyen nehézségeket élnek át a hétköznapokban őket körülvevő közegekben, és milyen érzések, gondolatok fogalmazódnak meg bennük.
A produkciót a Honnan, hová? című szakmai beszélgetés követte, melynek résztvevői a témához való kapcsolódási pontjaikról is meséltek.
A moderátor szerepében Pintér Szilvia, a Nemzeti Színház ifjúsági programfelelőse, színház- és drámapedagógus, az Autizmussal élőkért nap szervezője kérdezte a kerekasztal meghívott résztvevőit. Név szerint Blaskó Borbála, az Attitűd Alapítvány elnöke és egyben a Grane előadás rendezője, Béni Gabriella kreatív tanácsadó, Kapitány Imola, a Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élőkért szervezet elnöke, szociális munkás és érintett szülő, illetve a Vadaskert Általános Iskola részéről Petiné Singer Ágnes igazgató, Egri Tímea gyógypedagógus-pszichológus, igazgatóhelyettes, valamint Valu Rebeka gyógypedagógus vett részt a diskurzusban.

Az iskola képviselői meséltek az intézmény napi szintű gyakorlatáról, a negyvenperces tanórákról, a kis létszámú csoportokról, az odafigyelésről, a szülők és tanárok közötti kommunikációról.
Szó esett a gyerekeknek biztosított minél inkább kiszámítható környezet megteremtésének fontosságáról és a színjátszás jelentőségéről, illetve az iskola komoly bővülési terveiről: szeretnének majd a jövőben középiskolai szinten foglalkozni a gyerekekkel.
Blaskó Borbála felelevenítette, hogy testvérénél, Bencénél miképpen fedezték fel az autizmus spektrumzavart, illetve hangsúlyozta, hogy Bence nővéreként mit tekint missziójának. Úgy véli, öccsén keresztül a gyerekeknek és a fiatal felnőtteknek tud egy perspektívát megmutatni, hogyan lehet az érintett fiatalok számára olyan lehetőségeket adni, melyben úgy érezhetik, értékelik és befogadják őket, és nem kiközösítik. Megható pillanat volt Huzella Péter egyéni produkciója, aki autista gyermekek szavaiból, mondataiból dallá szerkesztett muzsikát adott elő. Szintén különleges mozzanata volt a napnak a színjátszó autista fiatalok Rúzsa Magdolna fülbemászó dalára készített mozgásszínházi előadása.