Április 2-án a világ számos pontján rendezvényekkel hívják fel a figyelmet az autizmus spektrumzavar létezésére. Idén a Nemzeti Színház három részből álló programsorozattal állt ki az autizmussal élő emberek és családtagjaik mellett.
Az eseményen keresztül a színház egyik fontos üzenetének tekintette, hogy az autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknek és környezetüknek útmutatót adjanak a kétségbeesés helyett a lehetséges megoldások, irányok felé, mindezt a művészeten keresztül.
Az eseménysorozaton a művészeti ágak széles választéka felsorakozott: zenéből, képzőművészetből és színházból sem volt hiány.
Párbeszéd az autizmusról a Nemzeti Színházban
A szerda délután egy rövid, ámde megható és kontextusteremtő előadással indult: a Vadaskert Általános Iskola növendékei Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerzővel közösen egy zenés-mozgásos produkción keresztül mutatták meg, hogy kisgyerekként milyen nehézségeket élnek át a hétköznapokban őket körülvevő közegekben, és milyen érzések, gondolatok fogalmazódnak meg bennük.
A produkciót a Honnan, hová? című szakmai beszélgetés követte, melynek résztvevői a témához való kapcsolódási pontjaikról is meséltek.
A moderátor szerepében Pintér Szilvia, a Nemzeti Színház ifjúsági programfelelőse, színház- és drámapedagógus, az Autizmussal élőkért nap szervezője kérdezte a kerekasztal meghívott résztvevőit. Név szerint Blaskó Borbála, az Attitűd Alapítvány elnöke és egyben a Grane előadás rendezője, Béni Gabriella kreatív tanácsadó, Kapitány Imola, a Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élőkért szervezet elnöke, szociális munkás és érintett szülő, illetve a Vadaskert Általános Iskola részéről Petiné Singer Ágnes igazgató, Egri Tímea gyógypedagógus-pszichológus, igazgatóhelyettes, valamint Valu Rebeka gyógypedagógus vett részt a diskurzusban.
Az iskola képviselői meséltek az intézmény napi szintű gyakorlatáról, a negyvenperces tanórákról, a kis létszámú csoportokról, az odafigyelésről, a szülők és tanárok közötti kommunikációról.
Szó esett a gyerekeknek biztosított minél inkább kiszámítható környezet megteremtésének fontosságáról és a színjátszás jelentőségéről, illetve az iskola komoly bővülési terveiről: szeretnének majd a jövőben középiskolai szinten foglalkozni a gyerekekkel.
Blaskó Borbála felelevenítette, hogy testvérénél, Bencénél miképpen fedezték fel az autizmus spektrumzavart, illetve hangsúlyozta, hogy Bence nővéreként mit tekint missziójának. Úgy véli, öccsén keresztül a gyerekeknek és a fiatal felnőtteknek tud egy perspektívát megmutatni, hogyan lehet az érintett fiatalok számára olyan lehetőségeket adni, melyben úgy érezhetik, értékelik és befogadják őket, és nem kiközösítik. Megható pillanat volt Huzella Péter egyéni produkciója, aki autista gyermekek szavaiból, mondataiból dallá szerkesztett muzsikát adott elő. Szintén különleges mozzanata volt a napnak a színjátszó autista fiatalok Rúzsa Magdolna fülbemászó dalára készített mozgásszínházi előadása.
Sajátos művészi látásmód
Blaskó Bence a színházban helyett kapott Honnan, hová? című kiállítása is megnyílt, hatalmas tömeg alakult ki a büfé körüli térben, kicsik és nagyok egyaránt érdeklődtek az alkotások s nem utolsósorban a művész és egyedi látásmódja iránt. A megnyitón Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója és Blaskó Bence nővére mondott beszédet.
Amikor meg kell határozni magukat mint Nemzeti Színház, akkor azt szoktuk mondani, hogy a nemzet, mindenki színháza vagyunk. Ezt megpróbáljuk nagyon-nagyon komolyan venni, nagyon komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy mindenkit elérjünk a színházzal és hogy mindenki úgy érezze magát, hogy egy kicsit az övé ez a színház. Nekik is épült ez a színház.
– fogalmazott Vidnyánszky Attila, majd megköszönte munkatársainak, hogy a Nemzeti műsorán is megtalálható, Bethlen Téri Színházban elkészült előadásra irányították figyelmét, hiszen annak az előadásnak a Nemzetiben van a helye, mivel – hangsúlyozta az intézmény vezetője – egy olyan előadás, amely messze túlmutat önmagán.
Jelentőségét tekintve a legfontosabb előadásaink közé tartozik – tette hozzá a vezérigazgató.
Blaskó Borbála kiemelte testvére művészi látásmódját, Bence tanárainak szavait tolmácsolta, illetve rávilágított arra is, hogy testvére képeken keresztül könnyebben tud bizonyos dolgokat magáról és a világról közölni, mint akár egyéb formában.
Az estébe fordult esemény utolsó programpontja Blaskó Péter, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, a Nemzet Művésze, Blaskó Bence és Szilágyi Ágota közös előadása, a Képzelgések a Peer Gynt nyomán volt. A darab áprilisban és még májusban is repertoáron van a színház műsorán.
A nemzeti színház nagyon fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben, minél többféle szegmensű fiatalt, felnőttet, idősebb embert megszólítson. Nem csak azért, hogy a színházba jöjjenek, hanem hogy az ő életvitelükre is felhívjuk a figyelmet
– nyilatkozta Pintér Szilvia, az esemény szervezője.
Egy rendhagyó alkalom volt a szerdai eseménysorozat, és egyben remélhetőleg hagyományteremtő is, mutatva, hogy a színház és átfogóan a művészet számos fontos találkozás és ügy helyszíne és nem utolszor közvetítője tud lenni.
