– Felnőttek és gyermekek millióinak sokat jelent az a személy, aki ma ünnepli kilencvenedik születésnapját. Ha vannak született költők, akkor lennie kell született színészeknek is. Bodrogi Gyula személye ennek ékes bizonyítéka – hangsúlyozta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Bodrogi Gyula tiszteletére tartott gálaműsoron. Beszédében felelevenítette Füst Milán méltatását, aki a színész pályája elején így fogalmazott: rendkívül tehetséges fiú, oly ügyesen és otthonosan mozog a deszkán, mintha színpadon keletkezett volna. Nyugalom, derű, játékosság, őszinte nyitottság az emberek felé – jellemezte Sulyok Tamás a színész több évtizedes pályafutását. Nyilvános beszédén túl az államfő lapunk kérdéseire is válaszolt.
– A hivatalát nemrégiben elfoglaló köztársasági elnökként erős üzenetértéke van annak, hogy mikor milyen meghívásnak tesz eleget. Lehet-e úgy tekinteni a jelenlétére a Nemzeti Színházban, hogy ön számára a kultúra különösen fontos terület lesz?
– A magyar nemzeti és kulturális önazonosságunk szabad megélésének támogatását mindig magától értetődőnek tartottam. Azonban a Nemzeti Színház meghívásának nemcsak államfői kötelezettségemből adódóan, hanem hétköznapi polgári létemből fakadóan is nagy örömmel teszek eleget. Szeretném jelezni, hogy nem vagyok színikritikus, sem színházi szakember. Csak a befogadó oldaláról tudom megközelíteni Bodrogi Gyula munkásságát. Szerintem Bodrogi játéka mindig is nézőpárti volt.
Neki a néző az első, és jól érzékelhető, hogy élvezi azt, amit csinál. Talán ez a titka, hogy eljut mindannyiunk szívéhez. Szeretném kérni a Mindenhatót, hogy adjon még harminc évet Bodrogi Gyulának, hogy minél tovább velünk lehessen! Szóval „bis hundertzwanzig”!
– Egyetért-e azzal, hogy a kultúra területén érdemes számontartani egy-egy műfajban a kiemelkedő jelentőségű, a szakma egészére kiható fontosságú intézményeket?
– A magyar kultúra rendkívüli sokszínű, sajátosan vegyes szövevény, hiszen évezredes múltunk során a minket érő rengeteg történelmi hatás eredményeként kultúránk folyamatosan bővült, kiegészült, alakult a velünk élő, minket körülvevő népek kultúrájának elmeivel. Ezért is olyan széles a kulturális intézményrendszerünk, ahol az egész részeként rengeteg virág virágzik a mai napig.
Úgy vélem azonban, hogy – primus inter pares alapon – szükségesek az olyan vezető intézmények, amelyek a maguk műfaji területén őrzik a kulturális örökségünk esszenciáját. Ilyen a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Hagyományok Háza és még sorolhatnám tovább. Ezek az intézmények biztosíthatják, hogy a következő generációk számára világos legyen az a szellemi-kulturális tér, amelyből jönnek, amely körülveszi őket és amelybe gyökeret verhetnek.
Tisztában kell lennünk a múltúnkkal, azzal, hogy honnan jövünk, a jelenünkkel, amiben élünk, hogy befolyásolhassuk azt a jövőt, amelyben szeretnénk, hogy utódaink éljenek. Ehhez a közös, de nehéz munkához kívánok erőt, elhivatottságot Bodrogi Gyulának, a nemzet színészének, a Nemzeti Színház minden tagjának és munkatársának, illetve a magyar kultúra minden képviselőjének és szereplőjének!
