Múlt és jelen találkozása

A Dorothea Hotel Budapest Autograph Collection luxusszálloda rendezvényterme adott otthont május 16-án este a Portréművészet tegnap és ma címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetésnek. Az eseményen Orbán Ráhel, a BDPST Group kreatív igazgatója, Tombor Zoltán fotóművész és Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze idézték fel, hogyan, milyen koncepciókat követve alakult ki és valósult meg a hotel dizájnja.

Múlt és jelen olvad egybe a dizájnban Fotó: Teknős Miklós

A kerekasztal-beszélgetésen számtalan érdekes háttérinformáció elhangzott. Fotó: Teknős Miklós

Így először a helyszínhez kötődő jelentős személyiségre, Württembergi Dorottyára találtak rá, majd arra az ötletre is, hogy az ő történetét mai, kortárs szemmel közvetítsék. Mint azt Tombor Zoltán felidézte, olyan arcokat keresett, akik mai szemmel nézve is szépséget képviselnek, ugyanakkor nem ugrik le róluk a kosztüm, nem érezzük őket teljesen idegennek a fotókon megjelenő németalföldi festői miliőtől. A fotókon így tehát egyszerre jelenik meg a múlt és a jelen.

Ezt a kettősséget, a korok összefonódását erősítik azok a kis fricskák, ironikus kis „hibák”, a régi kort, Werner és Rembrandt műveit idéző képen megjelenő, kakukktojásszerű kis elemek – például az Adidas papucs, a fejhallgató, a sörösdoboz, a napszemüveg vagy a szódásüveg –, amelyek szinte „leugranak a képről”. 

Mint azt Orbán Ráhel kreatív igazgató hangsúlyozta, a szálloda brandjének kialakításakor az is rendkívül fontos szempontként lebegett a szemük előtt, hogy az idelátogató külföldi turisták rácsodálkozhassanak, mennyi olyan, Magyarországhoz köthető értéket – legyen szó tárgyakról, műalkotásokról, találmányokról – ismernek, amelyekről nem is tudták, hogy magyar. Erre jó példa a szódásüveg vagy Breuer Marcell bauhaus stílusú székei, amelyek számos szobában fellelhetők. Ezeket a kis magyar „titkokat” próbálták belecsempészni a szálloda dizájnjába.

Mi a BDPST-csoportnál hiszünk abban, hogy számtalan olyan magyar érték ismert a világon, amiről nem feltétlenül tudják az emberek, hogy magyar eredetű. Nekünk itt a szállodában a dizájntól kezdve a Zsolnay-dekorelemeken keresztül a vendéglátáson át minden területen nagyon fontos volt, hogy ezekbe a magyar titkokba beavassuk a látogatóinkat. És nemcsak a külföldi, de a helyi vendégeinkkel kapcsolatban is nagyon fontos momentum például az, hogy a szállodába érkezve a recepció mögötti falon vagy a plafonra felpillantva olyan 3D-s technológiával készült, mészkőbe égetett mintákkal találkozzanak, amelyek a nagymamáik egykori házában lévő szőnyegekre emlékeztetik őket. Lehet, hogy ez nem is tudatosul bennük, de mégis kialakul egy kapcsolódási pont

 – hangsúlyozta Orbán Ráhel.

Bellák Gábor művészettörténész a kerekasztal-beszélgetés során arra is kitért, milyen magyar vonatkozású portrékra és hogyan ismerhetnek rá a szálloda vendégei, látogatói. Felismerhetünk egy részletet például Barabás Miklós Galambposta című festményéből, de láthatjuk Czanzi Ágost Elek egyik női portréjának részletét is. Mindegyikből egy-egy nagyon izgalmas és szép részletet vágtak ki, ami a művészettörténész szerint nagyon eredeti ötlet, és ebben a rendszerben jól működő elképzelés.

A beszélgetés során szó esett egyebek mellett arról is, hogy mind a 156 kortárs, illetve mind a hatvan klasszikus szoba esetében fontos szerepet játszik a dualitás.

A németalföldi festők stílusát idéző, ironikus kis modern kori fricskákkal fűszerezett fotók mellett olyan képek is készültek, amelyek a kortárs, modern szobák falait díszítik, és amelyeken a kísérleti divatfotók mellett a kép másik felén különböző József nádor korabeli, főként használati tárgyak részletei jelennek meg különleges, művészi megvilágításban. József nádor nevéhez fűződik az első magyar vasútvonal Budapest és Vác között. Az egyik képen ezért egy gőzmozdony kettévágott motorjának részlete látható, a másikon egy hőkijelző jelenik meg, amely a vonat műszerfalán helyezkedett el. Ezáltal is a jövő és a múlt olvad egybe, József nádor és felesége történetét elmesélve.