Portrék százai tanúsítják a magyar festőművészet történetében egyedülálló könnyedségét, megfigyelőkészségének, jellemlátásának láthatatlan eszközökkel szuggerált intenzitását. E korszak kiemelkedő darabja a Nyugat című folyóirat halhatatlan személyiségeit ábrázoló portrésorozata.
Rippl-Rónai életművében fontos szerepet játszanak az önarcképek, köztük a dupla önarcképek.
A most kalapács alá kerülő alkotás külön érdekessége az, hogy Rippl-Rónai egy lapon tükrözve készített két dupla portrét, melyből az egyik pasztell, a másik tus, továbbá a másik oldalán egy pasztell tájkép vázlata is található. A művet aztán félbehajtva prezentálták.
Gábor Jenő: Július 14. Párizsban
Az 1919-től Pécs képzőművészeti életében fontos szerepet vállaló Gábor Jenőt ma leginkább mint Gyarmathy Tihamér és Lantos Ferenc mesterét ismerjük, aki Párizsban együtt talált rá a modern nagyváros életének különleges jeleneteire és a mindezeket megjelenítő modern képzőművészeti törekvésekre. A franciák egyik legfontosabb nemzeti ünnepét megjelenítő olajkép az art deco stílus színtiszta megnyilvánulása a művész életművében. 1789. július 14-e a nagy francia forradalom kirobbanását jelző dátum, amikor Párizs városának népe lerombolta a Bastille börtönt, amely a közgyűlöletnek örvendő királyság jelképe volt.
A franciák számára 1880 óta hivatalos nemzeti ünnep ez a nap, amikor az emberek önfeledt örömmel mulatnak az utcákon, konfettit szórnak egymásra, és próbálják a lehető legjobban érezni magukat. Gábor Jenő ezt a napot, pontosabban 1926. július 14-ét örökítette meg saját, egyéni festői stílusában, talán még párizsi tartózkodása alatt. Ez az alkotás az életmű egyik legreprezentatívabb darabja, de nem társtalan mű, ugyanis hasonló darab például a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében őrzött Le Havre-i matrózbál című festmény.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!