A 92 esztendős alkotót a kötetbemutató nyitányaként felesége, Hámori Ildikó köszöntötte, aki a második könyv előszavát írta, ezt olvasta fel a meghatódott Szinetár Miklósnak. A művésznő hangsúlyozta, hogy annak az időszaknak a felét, amelyről a kötet szól, már együtt élték át 1970-től. – Izgalmas, szórakoztató, tanulságos évek voltak, így aztán nehéz elfogultság nélkül ajánlanom ezt a könyvet – mondta.
A magyar kultúra megkerülhetetlen vezéralakja a tájékoztatón kiemelte, nagyon örül annak, hogy a kötet első része már az ötödik kiadásnál tart, és félt attól, hogy a családján kívül senkit nem érdekel majd. – Most is eszembe jutott, hogy vajon mennyi olvasót érdekel majd a második rész, ami 1957-től a rendszerváltásig öleli fel az életemet.
Az első kötet, ami ilyen sikeres volt, az ’57-ig tartott. A magyar társadalomban arról, hogy mi a náci, sztálini, Rákosi-korszak, abban van egy közmegegyezés, abban nincs vita.
Ez már azonban a legvidámabb barak, a Kádár-korszak, amely kapcsán megoszlanak a vélemények. Ahogy korábban, itt is ahhoz ragaszkodtam, hogy én a saját véleményemet írom meg.
Az Önéletrajz-szerűség és egyebek új kötetében szó esik a magyar televíziózás aranykoráról is, mivel Szinetár Miklóst a tévénézők milliói a Ki mit tud? zsűrijének elnökeként is ismerték.
Ezenfelül olyan tévéfilmeket rendezett, mint az Igéző, az Aranyborjú, a Trisztán, Az ember tragédiája, a Bánk bán, a Nagyúr – gróf Bánffy Miklós, valamint a Rózsa Sándor és Liszt Ferenc életét bemutató tévéfilmsorozat.
Ismert mozifilmje Az erőd, és számtalan zenei alkotást vitt filmre, köztük Kodály Háry Jánosát, a Csárdáskirálynő és A denevér című operettet. Színházi bemutatóinak száma 120-nál is több, olyan operákat rendezett meg, mint A sevillai borbély, a Hoffmann meséi, A kékszakállú herceg vára, a Carmen, a Cosí fan tutte, a Rigoletto, a Tannhäuser és a Macbeth.
A sajtóesemény egy pontján a könyvről Szinetár Miklós friss rendezésére terelődött a szó, ugyanis az intézmény egykori főigazgatója ismét a Fra Diavolo című operát állítja színpadra. A művész ötször dolgozta fel ezt a művet, először pont hetven évvel ezelőtt, a Gördülő Operában. – Játszottuk a darabot Ózdon is, és sose felejtem el azt, hogy
egyik pillanatban a színpadon láttam a rendezésemet, a gyönyörű mediterrán tájat, aztán kinéztem az ablakon, és a kohó lángját pillantottam meg.
De rendeztem Genovában is, aminek akkora sikere volt, hogy utána meghívtak a Milánói Scalába, hogy vigyem színpadra a Trubadúrt, de az olasz szakszervezet akkori új rendelete kizárta, hogy Itáliában rendezzek.
A májusi premier az Eiffel Műhelyházban lesz, amelynek az alkotó kifejezetten örül, persze lesz egy szinetáros csavar az előadásban: – A Fra Diavolónak hagyományosan három vége lehet: a főszereplő bandavezér vagy elmenekül, vagy lelövik, vagy eltűnik. Na, én egy negyedik befejezést találtam ki.
