Már a kiállítás címe is ötletes asszociációs játékra invitál, hiszen azt jelenti, a látszat csal, de mindenképpen játszik velünk. Az absztrakt gondolkodás ajándéka ez. Vannak szavaink a valóság leírására, de ezek nem egyenlőek a valósággal, a virágnyelv esetén pedig egészen bizonyosan udvariaskodó, szépelgő beszédmóddal próbáljuk megfogni a valóság egy szeletét. Az érzékelés mögött ugyanis mindig valami több, valami mélyebb húzódik: lecsupaszított, előjelek és értékítélet nélküli puszta igazság.
Virágnyelven – a valóság és az igazság viszonya
Nézzük például Koleszár Stella kollázsait, aki a természet egyik kevesebbet csodált rétegét ragadta meg a műveiben. A gazra káros és haszontalan növényként gondolunk, holott jelenléte fontos szerepet játszik az egyensúly fenntartásában. Miközben rombol, elvonja a táplálékot és csökkenti a takarmányértéket, hozzájárul a kultúrnövények tűrőképességének növeléséhez is. Épp annyira lehet érdemes az átgondolásra, mint a kollázshoz felhasznált, feleslegesnek vélt, régi Nők Lapja magazinok.
A virágnyelven való megfogalmazás módjára látványos megoldásokat kínálnak Ördög Noémi (Naomi Devil) képei, aki a XVII. század holland mesterműveit idéző kompozícióiból ismerős gyümölcs- és növényi formákkal játszik.
A lendületes színek és formák zsigeri érzékeinkre hatnak, ám a csendéletek csalókák, hiszen ezek a fantasy filmekbe illő gyümölcsök nem a fizikai valóság, hanem a fantázia alapján készültek. Ez élesen rávilágít arra a tényre, hogy a természet is túlmutat önmagán – a formákban, színekben, illatokban mélyebb jelentés húzódik.
A természet túl azon, hogy sokszor csodálatos, máskor vad és veszélyes, legtöbbször mégiscsak egészen hétköznapi. Berecz Vanda szabott, varrt, virágmintákat idéző szobrain keresztül kísérelte meg elmesélni, hogyan érintette egy Tinderről indult románc a pandémia közepén.
Az emberben dúló szélsőséges érzelmek megélése és pontos kifejezése mindig kiemelten izgalmas terület a művészetben, a tárlaton helyet kapott két munka is túlmutat magán a történeten, sorsszerűséget, végtelenséget és rengeteg szexualitást sugároznak magukból.
Enzsöly Kinga képsorozata méhek alakján keresztül ragadja meg a természet újjászületésének, folyamatos változásának aktusát, és ezeket kapcsolja olyan emberi tevékenységekhez kötődő fogalmakhoz, mint a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés. Van-e lehetőségünk társadalmi, közösségi szinten is olyan jelentős elmozdulásra, változásra, amely megoldást jelent ezekre az égető kihívásokra, vagy megmaradtunk abban a dermedt állapotban, amely katasztrófával fenyeget?
A tárlaton már csak óriási méretéből adódóan is központi szerepet kapott Dávid Zita vászonfestménye, amelyen egy rendkívül gazdag, színes, és élettel teli virágoskertet látunk egy vasrács mögé szorítva. Ez a kompozíció is az emberi hatás, a kontroll és a természet vadsága közötti viszonyra mutat rá, a szükséges egyensúlyra vagy éppen annak hiányára.
A tárlat ezeken túlmenően is rengeteg irányból és rengeteg formában (iparművészeti munkák, plasztikák, festmények és a többi) vizsgálja még a természetben, de különösen a virágokban megbúvó jelentéstöbbleteket, ami most anyák napja alkalmából különösen aktuális – hiszen ez a kedves gesztus sem a véletlen műve.
A kiállító művészek:
Antalka Zsófia, Bartis Kata – Kas Műhely, Berecz Vanda, Dávid Zita, Enzsöly Kinga, Farkasvölgyi Éva, Győrbíró Csenge, Kiss Márta, Koleszár Stella, Kotormán Ábel és Gwizdala Dáriusz, Körei Sándor, Líbor Júlia – Donna Terra, Lencsés Ida, Lengl Orsolya, Nagy Gabriella, Naomi Devil, Pető István és Smetana Ágnes, valamint a Gödöllői Iparművészeti Műhely (Bárány Fanni, Éger Csenge, Kecskés Fanni, Köves Renáta, Sipos Lili, Szabó Lilla Laura, Ujváry Berta).
