Az Erdélyi magyar kultúráért-, Szép Ernő- és József Attila-díjas Visky András erdélyi író-költő-dramaturgot, színházi teoretikust, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagját, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem docensét, a Kolozsvári Magyar Színház művészeti aligazgatóját, a Károli Református egyetem tanárát, korábbi amerikai vendégprofesszort márciusi nemzeti ünnepünkön Kossuth-díjjal tüntették ki.
A műsorvezető a beszélgetés elején megjegyezte, hogy az interjú egyeztetése során világossá vált, hogy Visky András életét, munkásságát az emberek iránti kíváncsiság, illetve az iróniával megtűzdelt szelíd humor jellemzi. Az író válaszában elmondta, hogy ez valóban így van, mert úgy gondolja, hogy egy ismeretlen ember mindig megnyitja a világnak egy olyan ajtaját számára, amit korábban nem ismert.
– Abból csak jól lehet kijönni, ha az ember belép ezen az ajtón, és a másik ember közeledését a saját odaadásával viszonozza. A humor meg mindenütt ott van, holott sok minden éppen a humort próbálja meg az életünkből eltávolítani. A humor az angyali jelenléte a világnak. Ezek az angyalok – kicsik, nagyok, olykor mérhetetlenül ügyetlenek – mindenféle megbízással ott vannak körülöttünk látható vagy láthatatlan módon.
Az apám tanított bennünket arra, hogy a humor a börtönben is, a szenvedésben is jelen van, ezért az ő jelmondata a Hittel, humorral! volt. Arra tanított bennünket, hogy vegyük észre azt az arcot, ami visszatekint ránk egy olyan helyzetből, amely számunkra nagyon félelmetesnek tűnik, olykor kifejezetten agresszívnek. Vegyük észre azt a szelíd mosolyt, amely a vigyorgó arcok mellett van, és akkor jó helyzetben vagyunk – tette hozzá az író, aki kifejtette, hogy szerinte a szelídség sohasem puhaságot, hanem eltökéltséget jelent.
– Egy szelíd ember nagyon sokszor vesztes, de ezt jól éli meg. Azért éli meg jól, mert nem biztos, hogy a saját projektjét nyomatja, hanem része valaminek – mondta az író, aki hozzátette azt is, hogy ő nem veszített sohasem abból, hogy nem akart megnyerni egy helyzetet, nem akart „lenyomni” valakit, a saját igazságát sosem akarta túlhajtani.
– A világot a saját otthonomnak tekintem, a benne lévő embereket meg felfoghatatlan gazdagságnak – jegyezte meg Visky András.
Csűrös Csilla műsorvezető viszont azt hozta fel, hogy olyan gyermekkorral a háta mögött, amivel ő rendelkezik, lehetett volna gyanakvó, keserű, egészen másfajta személyiség is.
– Tőlem elvették annak a lehetőségét, hogy a másik emberre félelemmel vagy gyanakvással tekintsek, és ezalatt azt értem, hogy olykor megbocsáthatatlanul naiv módon hiszek a beszélgetésben. Hiszek abban, hogy dolgok érthetők tudnak lenni, vagy hiszek abban, hogy nekünk embereknek alapvetően megegyeznek a vágyaink – azt a szót, hogy érdekeink, nem nagyon szeretem –, de hát a lélegzetvételünknek a ritmusa ugyanaz. Vagy hogy ugyanúgy zenéből vagyunk mindannyian, és ha szerencsénk van, zenévé leszünk mindannyian az univerzumban. Valaki elgondolt bennünket, és ez az elgondolás nem egy gonosz, dévaj kísérlet, hanem az egymás közelségének az ajándékai vannak elhelyezve a világban. De nem szeretnék naiv lenni, mert ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az embernek időről időre szembe kell fordulnia saját korával. Hogy kritikai módon kell jelen lennie a világban.
– A kritikát a dolgok megkülönböztetésének az ajándékaként írja le Pál apostol, akit nagyon szeretek és nagyon is aktuálisnak tartom. A kritikai magatartás az egy alkotói, értelmiségi magatartás, és a szabad embernek a világban való megnyilatkozása ugyanakkor
– tette hozzá Visky András író.
A Kossuth rádió Nagyon című műsorában vele készült interjút a Médiaklikk oldalán hallgathatják meg teljes terjedelmében.
