– A könyv megjelenése után egy évvel színpadra állították a Kitelepítést. Ez volt a szándéka, vagy véletlenül alakult így?
– Árkosi Árpád rendező jó barátom, több darabomat rendezte korábban. A talán legtöbbet játszott Júliát is szerette volna színpadra állítani még a regényem tavalyi megjelenése előtt, végül az előadás nem készült el. Miután elolvasta a Kitelepítést, megtalálta magának a színpadra való szöveget, és máris nekilátott. Nekem nem voltak színpadi terveim vele. Dramaturg vagyok, de ennek a könyvnek a színházi útja nem az én dolgom. Árkosi egy kísérletező, örök fiatal szellemiségű rendező, megbízom benne. A készülő előadásról nem tudok még semmit persze.

– Mi volt az az ébredés, és mit jelentett abban a korban, amit édesapja elindított, és amiért később börtönbe vitték?
– A II. világháború idején, bizonyára a háború traumáival összefüggésben a református egyházon belül volt egy nagyon jelentős szellemi, lelki megújulás. Ő akkor itt tanult Debrecenben az egyetemen, és mélyen megérintette a Bethánia mozgalom néven ismert ébredési hullám. Az ébredés fő vonala hűséges maradt az egyházhoz, még akkor is, amikor az egyház nem védte meg apámékat a bebörtönzéstől. Az erdélyi evangélikusok bátrabbak voltak, látszik is a különbség, hogy hány református és hány evangélikus lelkészt ítéltek el 1958-ban. Az Erdélyben CE Szövetségként ismert Bethánia mozgalom követői nem voltak hajlandóak félni, és az az ember, aki nem fél, bármilyen diktatúrában veszélyes. Hitelvi értelemben nem volt semmi felróható a munkájukban.
– Újítónak számítottak?
– Annak tekintették őket, de ma már más fénytörésben látjuk a tevékenységüket. Sokkal inkább a hitvallásokhoz, semmint az aktuális egyházi vezetéshez maradtak hűségesek. A zsinatpresbiteri egyházi struktúra érvényesülését sürgették, nézetük szerint a református egyház mértéken felüli klerikalizálódott, és ők hangot adtak ennek a kálvini tanításokból nem következő torzulásnak. A református tanítás az egyetemes papságot hirdeti, minden hívő ember lelkész, bármilyen feladatot lásson is el az egyházközösségben. Az ébredés legnagyobb evangelizátorai csak kis mértékben voltak tanult lelkészek, a nagy hatású Szikszai Béni egyháztörténeti léptékű példája a református lelkiség valódi karakterének. A missziói szemlélet, a közösségi irányultság, a fölösleges hierarchiák lebontása nagyon erősen meghatározta a Bethánia gondolkodásmódját. Tulajdonképpen csak azt kérték számon, amit az egyház hirdetett magáról szavakban.
A kommunista időkben nagyon sok érdek fűződött ahhoz, hogy minden, ami az egyházban zajlik, az a templom falai között maradjon, közben persze az egyház valamennyi intézményét betiltották, a javakat államosították.
Magyarán a missziói magatartást üldözte a diktatúra, és a megalkuvó egyházi vezetés közreműködésével be akarta szorítani a templom falai közé a Bethánia mozgalmat is, ami viszont nem sikerült. A lelkészek számon tartották a falu gondjait, apám például járdát öntött a faluban, a „bethánisták” házi bibliaórákat szerveztek, szegényeket láttak el. Bizonyos szempontból egy párhuzamos, erősen kritikai társadalmat hoztak létre.