– Egy adott életkor vagy élettapasztalat után ez lesz mindannyiunk legfőbb kérdése. A mulandóság, ami egyben minden művészetfilozófia és a tudományok alapkérdése is – hangsúlyozta Gróh Gáspár, kifejtve, hogy az idő múlásával egyre érzékenyebben figyelünk olyan dolgokra – köztük a természet ajándékaira, a káprázatos tájakra, a szélfúvásra, a napsütésre –, amelyeket ifjan magától értetődőnek és örökkévalónak tartottunk. Mint mondta, ez az érzékenység figyelhető meg Lukács Sándor verseiben is, amelyekben erős vizualitás és finom impressziók találkoznak.
– A versek hangneme sokszor elégikus, de mindennek hátterében, olykor előterében is erős gondolatiság uralkodik. A lírába oltott gondolatiságot az idő múlása határozza meg akkor is, amikor épp szó sem esik róla. Minden, amiről ír, az idő dimenziójában nyeri el jelentését
– mondta Gróh Gáspár, hozzátéve, hogy a költőt a mulandóság élménye nem rémíti meg, inkább összegzésre ösztönzi.
– A nyár végi, kora őszi gazdagság ez. A betakarítás és a szüret időszaka, amikor begyűjthető az élet adta legfőbb tapasztalat. Ezt a megélt tudást az idő ajándékozza nekünk.
Az esten a szerző előadásában elhangzott számos költemény, a Gróh Gáspárral folytatott beszélgetésből pedig megtudhattuk egyebek mellett, hogy Lukács Sándorra költőként óriási hatást gyakorolt többek között Kálnoky László, aki arra tanította, hogy egy vers legyen tömör, és mihamarabb jusson el a kitűzött célig, illetve Lator László, akinek az 1970-es évek elején készített rádióműsoraiban törzsvendég volt.
– Ő volt az első komoly szerző, akinek elárultam, hogy a színészet mellett írogatok. Megkért, hogy mutassam meg neki néhány írásomat, amit a következő találkozásunkkor meg is tettem. Lator László köztudottan nagyon művelt, intelligens értelmiségi ember volt, ugyanakkor mindig nagyon őszintén, fényezgetés nélkül kimondta, amit gondolt és érzett. Ezért nagyon örültem, amikor a költeményeimet elolvasva csak annyit mondott: „Ezek nem amatőr versek” – emlékezett vissza élete egyik meghatározó pillanatára a művész.
Fény derült arra is, hogy költőként Lukács Sándort ötven százalékban ösztönösség, ötven százalékban tudatos szerkesztés és komponáltság vezérli, illetve szó esett a Miskolcon töltött gyermekkorról, a Kelet-bükki Állami Erdőgazdaságnál dolgozó szülőkről is. Nem meglepő tehát, hogy a természet közelsége a művész több versében fontos szerepet játszik.
