Budapesten adott koncertet június 22-én a brit világsztár, Rod Stewart. A 79 éves énekes One Last Time című turnéjának állomásaként látogatott el hozzánk, és a jó kétórás koncertet olyan energikusan csinálta végig, mintha a közelében sem járna a nyolcadik x-nek. A legnagyobb slágereit adta elő, több mint húsz számot, az Addicted To Love-tól egészen az utolsóként elénekelt Sailingig. Stewart egyáltalán nem akarta megúszni az estét, mindent beleadott, ebben pedig sokat segített neki a három vokalista hölgy és a kísérőzenészei, akik több ismert számnál skót zenei motívumokkal lepték meg a közönséget, utalva az énekes skót származására.
Volt azonban még egy meglepetés, amit taps helyett hangos füttykoncerttel díjazott a közönség. Stewart ukrán nemzeti színekbe öltözve, kék öltönyben és sárga ingben énekelte el 1991-es, Rhythm of My Heart című, általa háborúellenes dalként hivatkozott slágerét. Mindeközben az óriási kivetítőkön az orosz–ukrán háború képeit, szétbombázott városokat láthatott a közönség, végül pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fényképét. A politikai akciót az internetre felkerült felvételek tanúsága szerint felháborodással fogadta és kifütyülte az addig lelkes közönség. Nem ez volt az első eset Rod Stewart turnéján: június 14-én Lipcsében is hasonló reakció fogadta Zelenszkij megjelenítését.
Rod Stewart a németországi eset után a PA hírügynökségnek kijelentette, hogy kezdettől fogva támogatja az ukrán népet ebben a háborúban, és a jövőben is így fog tenni. Sőt, azt is felidézte, hogy több teherautónyi ellátmányt küldött az országba és fizeti egy héttagú ukrán család lakhatását is Nagy-Britanniában. – Putyint meg kell állítani – tette hozzá.
Budapesten Stewart azonban olyasmivel is szembesült, amivel tőlünk nyugatra aligha.
A Grammy-díjas énekes ugyanis ellátogatott a Terror Háza Múzeumba, melynek vendégkönyvébe azt írta: „Fantasztikus, de szomorú, szívbemarkoló küzdelem”. A látogatás azért is fontos momentum, mert a Terror Háza Múzeum a nyugati fősodortól gyökeresen eltérő szemlélettel mutatja be a XX. századi totalitárius rendszerek, a nácizmus és a kommunizmus elképesztő kegyetlenségét, bizonyítva, hogy a két megvalósult ideológia azonos szinten említése nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen is. Ennek legjobb szimbóluma éppen a múzeumnak helyet adó Andrássy út 60. szám alatti épület, melynek pincéjében a nyilasok és az ávósok – sokszor ugyanazok a személyek – egyaránt embertelen bűnöket követtek el, mindössze néhány év különbséggel.
