Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) főigazgatója köszöntőjében arra mutatott rá, hogy Brusznyai Árpád, a veszprémi tanár nem az egyetlen, de talán az egyik legismertebb mártír a kommunista diktatúra által elpusztított, ellenségnek kikiáltott személyek között. Felesége ránk maradt naplóján keresztül napról napra kísérhetjük végig egy család szenvedését, sorain keresztül kézzelfoghatóvá válnak számunkra a diktatúra mindennapjai – emelte ki Móczár Gábor. Hozzátette: nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy mennyi borzalom történt meg azokban az években, évtizedekben, de a Nemzeti Örökség Intézete partnerszervezeteivel mindent megtesz azért, hogy minél több igazság kiderüljön.
Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (Nekb) elnöke ünnepi beszédében kiemelte: Brusznyai Árpádot a hivatás, a család és a haza iránti hűség segítette a kitartásban és az áldozatvállalásban.
– Számunkra a felelősséget és kötődést tanítja Brusznyai Árpád, a nemzet számára pedig azt, hogy a szabadság fontos érték, amit nem szabad feladnunk és bátran kell képviselnünk – tette hozzá az Nekb elnöke.
– Ma éppen azért vagyunk itt, Brusznyai Árpádra emlékezve, hogy a napnál fényesebben tudassuk, hogy ártatlan volt. Ez a mi feladatunk, hogy újra és újra elbeszéljük nem csak Brusznyai Árpád, de minden ’56-os történetét – fogalmazott Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke. – A történelem emberi sorsok szövedékének története: Brusznyai Árpádé, az özvegyéé, a félárván maradt lányáé, és azé a több százezer családé, akik a diktatúrát így vagy úgy megszenvedték – tette hozzá.
– Brusznyai Árpád hős volt, aki küzdött a szabadságáért, a hitéért és küzdött azokért az emberekért, akiket rábíztak. Ma mindazokra a magyar hősökre emlékezünk, akik vállalták akár a halált is ezért a nemes ügyért
– zárta beszédét Földváryné Kiss Réka.
Brusznyai Árpád klasszika-filológus 1924. június 27-én született Derekegyházán. Házasságkötését követően középiskolai tanár lett és Veszprémben telepedett le. 1956-ban a veszprémi forradalmi tanács vezetőjeként mindvégig a törvényesség felett őrködött, megakadályozta a népítéleteket. Hamis vádak alapján először életfogytiglanra, majd másodfokon kötél általi halálra ítélték.
