A történet a reformkorig nyúlik vissza, az első füredi Anna-bált 1825. július 26-án, Szent Anna napján rendezték meg a Horváth-házban, szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia tiszteletére. Bár a közbeszédben makacsul tartja magát a nézet, miszerint ez névnapi bál volt, könnyen belátható, hogy a tények nem ebbe az irányba vezetnek, mert bár a Horváth család leányának öt keresztneve is volt, de egyik sem Anna. Elek Miklós az első balatonfüredi Anna-bálról szóló 2006-os munkájában azonban rávilágít arra a tényre, hogy Horváth Krisztina az anyagkönyvi bejegyzés szerint július 15-én töltötte be huszadik születésnapját, amely jó apropójául szolgálhatott az eseménynek.

Ám ha ismerjük a korabeli társadalmi szokásokat, könnyen rábukkanhatunk egy sokkal kézenfekvőbb magyarázatra is. Az Anna-nap környékén rendezett bálok ugyanis abban az időben meglehetősen elterjedtek voltak a fürdőhelyeken, így nem csak Füreden. Az Anna-napi bál a főidény záróbálja volt, az egyik utolsó ilyen jellegű esemény a szezonban, az első füredi estély tehát szervesen illeszkedett a sorba. Mégis egyedi és emlékezetes volt, Horváth Krisztina és Kiss Ernő altábornagy számára mindenképpen, a hagyomány szerint ugyanis a két fiatal itt ismerkedett meg egymással. A kapcsolatból egy évvel később házasság lett: a forradalom későbbi hőse, az aradi vértanúk egyike 1826 májusában feleségül vette a Horváth lányt. Tragikus sorsukra jellemző, hogy a fiatal feleség alig egy évvel később meghalt, vélhetően Krisztina Izabella nevű leánya születésekor, aki csak hét évvel élte túl édesanyját.
Az Anna-bálból azonban hagyomány lett, és a XIX. század folyamán a magyarországi nemesség körében igen népszerű lett. Slachta Etelka soproni úrilány például így írt naplójában az 1841. július 26-án megrendezett bálról:
Egy asztalon nagy virágbokrétákkal s szalagbokrokkal ékesített ág vala felállítva. Én szalagomat Gludovácz frakkjába tűzém, s nolens-volens (akarva-akaratlan – a szerk.) kelle neki velem táncolni. Mondá, élte végéig őrzendi emlékül. Azonban engem annyi úr választott, hogy végül öt bokréta vala kezemben. Annyira valék faitírozva (foglalkoztatva), mint senki más; s valóban, mintha az ünnep királynéja volnék.
Bár az Anna-bál szépét csak 1957 óta választják meg minden évben, a fiatal lány naplóbejegyzése jól érzékelteti, milyen fontos ismerkedési lehetőség volt akkoriban egy-egy ilyen bál.