Az 1988-ban Belgiumba disszidált Dan Alexe egyike azon kevés román kutatóknak, akik aktívan kritizálják a román protokronizmust és a Romániában állami támogatást élvező dák–római folytonosságot. Az évek során két könyve is megjelent a témában. Lakatos Mihály tanulmányában meseszínházi díszletként említi a dák–római kontinuitás elméletét, amely idáig makacsul eltakarta a román közvélemény elől a román nép és a román nyelv kialakulásának valódi történetét. Díszlettervezőként az Erdélyi Iskola elnevezésű erdélyi román értelmiségi csoportot nevezi meg, amelynek tagjai – miután Bécsben és Rómában pallérozódtak – a XVIII–XIX. század fordulóján kidolgozták a románok és a román nyelv etnogenezisének elméletét.
Hamis a dákoromán kontinuitás elmélete
Dan Alexe rávilágít arra, hogy az elmélet hamis alapokra épült ugyan, de az elmúlt évszázadokban jól szolgálta a román nacionalista törekvéseket, a mindenkori román hatalom hivatalos történelemmé avatva tartotta életben annak minden következményével együtt. Egészen napjainkig, s e tekintetben gyors változás nem is várható.
Lakatos Mihály kiemeli, hogy mi, magyarok vagyunk e „kontinuitáselmélet” legfőbb kárvallottjai, mert az elmélet szerin a románok évezredek óta a Kárpát-medence lakói, mi pedig az ő földjükön és nyakukon élősködő betolakodók. Ez évszázadokra megmérgezte a két nép közötti viszonyt, amely minden ellenségeskedés dacára lehetne méltányos, egymás erényeit és teljesítményeit elismerő, korrekt is.
A hamis alapokra épített eszme azonban olyan méltánytalan és mesterséges alá-fölé rendeltségi viszonyt hozott létre, amely ellehetetleníti a párbeszédet, az őszinte és nyílt szívvel vállalt kiegyezést. Mindez ártalmas a román nemzetnek is, mert árnyékba borítja a román nép és nyelv valódi történetét, ráadásul folytatólagosan fenntartja a feszültséget a többségi nemzet és a magyar kisebbség között.
Lakatos Mihály összegzésében leírja, hogy Dan Alexe bizonyítékok nélkül semmit nem állít, levezetései során számos nyelvből (többek között a magyarból is) vett példatárral sokszorozza érvelésének meggyőző erejét. Maga sem állítja, hogy az egyetlen lehetséges, igaz verziót festi fel művében, de a nyelvészeti bizonyítékok az ő geneziselméletét látszanak alátámasztani. Szemben a kontinuitáselmélettel, ahol még az igazság látszata sem érhető tetten.
Margittai Gábor, a Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója elmondta, hogy az intézet fontos feladatának tekinti a magyarsághoz, a magyar identitáshoz kapcsolódó, sokszor azzal ellenséges utódállami mítoszok vizsgálatát.
Hiszen a trianoni békediktátum óta a Kárpát-medencében emlékezetpolitikai hidegháború zajlik, amelynek hadászati célkitűzése – bevallva-bevallatlanul – az, hogy a Magyarország területéből részesülő szomszéd államok akár több évezredre visszamenően legitimálják területnyereségüket, történelmi „jussukat”. Ez Romániára és a koholt folytonosságelméletre különösen igaz.
Az igazgató megemlítette az intézet honlapján közölt A világháló Trianonja című elemzést is, amelyben a szerző azt mutatja ki, hogy az interneten a magyar múlt Kárpát-medencei tagadása mindennapos jelenséggé vált. Jó példa erre a felvidéki Szepes vára, amelyet szlovák várként hirdetnek a Facebookon turisztikainak álcázott oldalak.
Margittai szerint az efféle iparosított és az utódállami közoktatási rendszerekben is polgárjogot nyerő történelemhamisítások nem könnyítik meg a közép-európai létet, pedig sok évszázadon át volt gyümölcsöző és kölcsönösen megtermékenyítő a Kárpát-medencében együtt élő népek kapcsolata. És ma sem igen találni jobb és értelmesebb utat ennél.
