Várkonyi István rendező és Nemeskürthy Isván forgatókönyvíró mindent elkövetett, hogy méltó módon adaptálja Gárdonyi Géza regényét, és ez részben sikerült is. A honvédő kalandtörténethez óriási díszleteket és rengeteg jelmezt készítettek, illetve a korszak legnevesebb színészeit nyerték meg maguknak még a legapróbb szerepekre is, mintha csak a 40-es 50-es évek hollywoodi aranykorában forgatták volna az Egri csillagokat – ilyen nagyszabású filmterveket ugyanis legfeljebb az amerikai vagy a szovjet filmipar engedhetett meg magának, az Egri csillagok ezért is számít kisebb unikumnak.

Egri csillagok, török holdak
Ennek megfelelően a fiatal főszerepeket feltörekvő filmcsillagok (Kovács István és Venczel Vera), a kisebb és nagyobb mellékszerepekben pedig tapasztalt titánok, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Bárdy György, Zenthe Ferenc, Gobbi Hilda játszanak. Dobó István alakja Sinkovits István alakításában ugyanakkor kiemelkedik közülük, a filmadaptáció legemlékezetesebb mondatai mind a sziklaszilárd, masszív magabiztosságot sugárzó Sinkovits alakjához kötődnek:
- „A haza nem eladó, semmi pénzen.”
- „Ez a vár most az ország.”
- „Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.”
- „Ha meg kell halni barátaim, halljunk meg úgy, ahogyan éltünk!”
- „Én nem a falakban bízom. Hanem az emberekben.”
Két és fél órás játékideje miatt természetesen számos ponton változtattak az eredeti regény felépítésén, és szintén hollywoodi mintára három nagyszabású harc-, illetve tömegjelenet köré építették azt, számos mellékszál és karakter kimaradt vagy leegyszerűsödött. A történet így is képes volt megőrizni a regény romantikus történetszemléletét, amelynek sikerét is köszönheti. Másfelől azonban az Egri csillagok mégsem tartozik Várkonyi Zoltán legjobb történelmi adaptációi közé, dramaturgiai szempontból a rendező ezt megelőző három Jókai Mór-adaptációja (A kőszívű ember fiai, 1965, Egy magyar nábob, 1966, Kárpáthy Zoltán, 1966, de nyugodtan ide lehet venni a negyedik, 1977-es Fekete gyémántokat is) is ügyesebben bánik a karakterekkel a feszültségépítéssel, a kreatív energiák ennél a produkciónál már érezhetően máshova mentek el.
Ugyanakkor számomra például mégis rendkívül erőteljes a film egyik korai jelenete, ahol Dobó István a még gyerek Bornemissza Gergelyt dicséri, miután az megszökött a törököktől, nyomra vezette a magyar vitézeket. A jelenet azzal kezdődik, hogy a gyermek elmeséli, neki már megvan a felesége is, de nem ő választotta, hanem a lány őt. Mielőtt azonban a frigyre sor kerülne, Dobó próbákra küldi a fiút, majd odanyújtja a kardját, és ebben sűrűsödik voltaképpen minden népmese esszenciája, ami a legkisebb legény felnőtté válásáról szól.
Az Egri csillagok valószínűleg a legdrágább magyar film, 45 millió forintból készült, ami ma megközelítőleg 5-6 milliárd forintnak felelne meg. Nem véletlenül nincs párja azóta se, mert bár a technológia rengeteget fejlődött, a filmkészítés nem lett olcsóbb.
Akkoriban az ostromló török sereget a Magyar Honvédségtől kivezényelt ötezer sorkatona alakította, ma ez szinte elképzelhetetlen. A befektetett munka azonban megtérült, mivel a filmre csaknem 18 millió jegyet adtak el, tehát sokan akár többször is megnézték.