Victor Hugo csak tömören ezt állapította meg A nevető ember című regényében: A szép asszonynál nincs nagyobb boszorkány. A varázslás, az okkult praktikák gyakorlása azonban nyilvánvalóan nem csak a szép asszonyok kiváltsága volt, sőt! Ma pedig elmondható, hogy valóban számos spirituális irányzat népszerű, igen sok nő és férfi is érdeklődik a láthatón túli világ iránt, legyen szó elméleti vagy gyakorlati érdeklődésről. A Budapest Galéria egy művészcsere program során hozzánk érkező művészek alkotásait mutatja be, akik a jellemzően a XV. és XVIII. század közti időszak boszorkányüldözéseinek történetét kutatták.
Mégis, ki a boszorkány?
Elnézve a közelmúlt egyik igen népszerű mozifilmjét, a Smoke, Sauna, Sisterhood című észt alkotást, amely a női közösségek erejéről, a nőiesség értékeléséről, elfogadásáról szól, akaratlanul is a boszorkányság jut az ember eszébe, hiszen van valami titokzatos abban, ahogy egy csoport asszony rituálészerűen tisztítja meg testét és lelkét a szaunában a rossz emlékektől, a kibeszéletlen fájdalmaktól. Tudjuk jól, hogy minden kultúrának megvolt a maga sötét szereplője, minden népcsoport igyekezett távol tartani a közösség tagjait a sötét erőktől, az ismeretlen, ezért ijesztőnek tűnő dolgoktól, emberektől.
A sokaknak különös, furcsán viselkedő, a többségtől bármi okból – akár betegség miatt – különböző lányok, asszonyok hamar boszorkányság vádjába keveredhettek, s ennek hátterében sokszor egyszerű rosszindulat, irigység vagy féltékenység állt. A kártékonynak, veszedelmesnek beállított nők vagy férfiak aztán hamarosan a közösségből kitaszítottá, sőt, bűnök hordozóivá váltak, akikre halálos ítélet, de legalábbis borzalmas kínzások vártak.
Az ördöggel cimboráló lényről, a gyógyító és ártó képességű boszorkányról már a középkorban malefica néven beszéltek, párja pedig a striga, azaz a seprűn lovagló, állatalakban is közlekedő asszony volt. Külön kötet is népszerűsítette a nőket megbélyegző boszorkányvádat, ez volt a Boszorkányok pörölye, eredeti címén Malleus Maleficarum, amely 1487-ben jelent meg először, majd még több kiadást megért, és e kiállításon is találkozunk vele.
Régitől a kortársig
A Budapest Galéria aktuális tárlatán nemcsak a régi magyar boszorkányperek szöveges emlékei, az azokhoz kapcsolódó kortárs alkotások láthatók, hanem a kortárs bűvölés-bájolásról, a modern világ varázslónőiről is képet kapunk.
Láthatunk itt boszorkányságot idéző rítusokat modern köntösben, amely egyben a női lét elátkozottságát is hangsúlyozza, seprűk elkészítésével, majd azok rituális elégetésével, Simon Zsuzsi: És mi még így is tovább élünk című alkotásánál. Megjelenik a gyógynövényekkel való tevékenység, mint ismeretlen, ezért félelmetesnek tűnő gyakorlat Ana Likar Vihart csinált című alkotásán (mely visszautal egy 1701-es, ribnicai bióoszorkányperre), de találkozunk itt mágikus kerámiatárgyakkal, mintegy a boszorkánylét kellékeivel Shani Leseman Talizmágia nevű munkáján, vagy éppen videófilmmel, varázslásnak tűnő csoportos női tevékenységgel. Selma Selman a Ne nézz a cigányok szemébe! című videófilmjében a cigány varázslás módszereit idézi fel, mind a segítő, mind az ártó típusú szómágia segítségével,
K. Takács Márton és Kazsimér Soma pedig egy emléktáblával idézi meg videóinstallációján az 1717-es boszorkányégetés eseményét, amelynek során Kasza Sára, Tót Anna, Sigó Kata és Virág Kata lelte halálát a miskolci Búza téren (az akkoriban Égetőpást nevezetű helyen), miután megkínozták őket.
Ma már szinte döbbenetes szembesülni azzal, hogy csupán a „csillagokra és holdra nézés” micsoda bűnnek számított az 1881-es, debreceni feljegyzések szerint, mert már ennek vádjával elégetésre ítélhettek egy asszonyt, sőt a férjét is. Az pedig még különösebb, hogy ma már olyan közösségekről is tudunk, ahol mintegy újjászületett a varázslás, bűvölés hagyománya – így a romániai Vlax roma közösségnél –, létezik online varázslás, és egyre többen foglalkoznak ezzel, megélhetésként is akár.
Aki meg akar győződni minderről a maga szemével, és érdekli a néprajzi-történeti vonatkozású kortárs művészet, látogasson el szeptember 8-ig a Budapest Galériába.
