Rendkívüli, összesen hatszázöt darabból álló relikviagyűjtemény látható a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállításán, köztük egy idén vásárolt, 1888-ban készült rézkarc. Gyarmati Gabriella művészettörténész, a Munkácsy-tárlat kurátora úgy fogalmazott: akkoriban szokás volt a festményekről rézkarc másolatot készíteni, gyakran ezekkel illusztrálták az újságcikkeket, és sokan vásárolták is azokat. A Golgota című, 1884-ben készített festményről Karl Köpping német grafikusművész készített másolatot. Ez egy mesterremek a rézkarcok között, leheletfinom vonalakkal, nagyon festőien dolgozott a művész. Az alkotás különlegessége, hogy azt mindkét alkotó ellátta kézjegyével, és mindkettőről rajzoltak az aláírások mellé tussal egy pici portrét. Az a stílus alapján kizárható, hogy Munkácsy rajzolta volna, az azonban nem, hogy maga Köpping illesztette oda.
Paál László és Munkácsy Mihály közös alkotását hét évtized után láthatja újra a nagyközönség
A festőgéniuszt ábrázoló fotográfiák is a múzeum tulajdonába kerültek. Egy portrét és egy műtárgyfotót az az Adolphe Braun jegyez, aki egy saját maga által kifejlesztett technikai újításként kiváló műtárgyfotókat készített.
Közismert, hogy a Munkácsy által használt alapozó miatt nagyon sötétednek a festmények, sok részlet már el is tűnt a képekről, a régi műtárgyfelvételek alapján lehet tudni, hogyan néztek ki, amikor elkészültek.
Charles Sedelmeyer műkereskedő Munkácsyról kiadott könyvének egy példánya, valamint egy Munkácsy özvegye és a Pesti Napló akkori szerkesztője közti, 1907. július 5-én kelt levél is a múzeumé lett. Gyarmati Gabriella szerint azért jelentős a dokumentum, mert Cécile Papier-t már életében sokan támadták, ami túlzó és megalapozatlan.
A levél utolsó mondatában ugyanis azt írja az özvegy:
naprakész maradjak azzal, ami az Ön gyönyörű országában történik, amely annak a hazája, akit én siratok és aki megtanított engem szeretni.
A szakember fontos feladatnak tartja Cécile Papier rehabilitálását.
Kalandos utat járt be Paál László és Munkácsy Mihály közös, Eső után, őszi hangulat című alkotása, amelyet hét évtized után láthat újra a nagyközönség a szegedi Móra Ferenc Múzeum Munkácsy-kiállításán. Paál László, a magyar tájképfestészet legnagyobb alakja szoros barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal. A barbizoni erdőt ábrázoló tájképet Paál László készítette, a festmény két alakját pedig Munkácsy Mihály festette. A festményhez egy azóta elveszett, de reprodukcióban fennmaradt igazolást is csatolt, amely így szólt: „Ezennel kijelentem, hogy Bernheim úrnak eladtam Paál (Ladislas de) képét, mely az 1874-es kiállításon Eső után címmel volt kiállítva. Kijelentem azt is, hogy a képen lévő alakokat én festettem: Munkácsy. Párizs, 1874. július 17-én.”
