A reneszánszt megelőzően is kedvelt képtípust, az angyali üdvözletet El Greco több alkalommal is megfestette. Egyes változatoknak meghatározó eleme az épített környezet vagy a zenélő angyalsereg. Az 1600 körül festett művén viszont a térszerkezet elhagyásával egy zárt, háromalakos kompozícióval, kevés képi elem kíséretében ábrázolja az evangéliumok sorait. A hírhozó Gábriel finom kéztartásával közvetíti az isteni akaratot, míg az imakönyve felett visszaforduló Szűz Mária hasonlóan kecses mozdulattal vállalja azt. Közöttük a Szentlélek galambja száll alá a fényességgel áttört felhőrétegek között.
A kékes színben gomolygó felhők kiszakítják a jelenetet a valós térből, s szinte az égi szférába emelik, az áhítat megteremtését szolgálva.
A további képi elemek misztikus jelentést hordoznak magukban, Mária szüzességének szimbólumaként sorakoztatják fel a kendőt és az ollót tartalmazó kosarat, az üvegvázát és a Gábriel által tartott liliomot, míg kegyességének jelképe az imazsámolyra helyezett imakönyv. A Megváltó fogantatása a vázába helyezett ágak közt pislákoló lángnyelvek képében válik bizonyossá.
Ugyan csupán néhány szín jelenik meg az alkotáson, de annál erőteljesebb hatást mutatnak a krapplakkvörös, az ezüstöskék és a krómsárga kiterjedt színfoltjai. A velencei reneszánsszal való azonosulását tükrözi az erőteljes kolorit, mely megjelenik e művén is.
El Greco Angyali üdvözlet című festménye január 6-ig, vízkeresztig látható a Déri Múzeumban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!