Kertész Dávid elmondása szerint ő egy olyan kozmopolita, aki a Kárpát-medencében érzi jól magát. A műsorvezető kérdésére azonban elárulta, hogy A keresztúri vámpír című novelláskötetében nem csak az európai hagyományokból ismert alakok tűnnek fel.
Vámpírok és egyéb szörnyek a Poétikonban
A gúlok eredetileg az arab mítoszokban jelentek meg. Ők olyan bosszúálló szellemek, akik nemcsak lelkükben térnek vissza, hanem testi valójukban is.
– Tulajdonképpen a zombik előképei, viszont, ellentétben a modern zombikkal, ők rendelkeznek még saját akarattal, gondolatokkal, vagy valamiféle átmenetet alkotnak egy vámpír és egy zombi között – mesélt egy félelmetes és különleges szereplőjének eredetéről a szerző.
A kötetben rengeteg képtelenségnek tűnő történetet is olvashatunk, Viola Szandra ezért arról kérdezte Kertész Dávidot, hogy van-e valóságalapjuk a történeteknek. A szerző ekkor elárulta, hogy a halottak összecseréléséről szóló történet valós.
Belegondoltam abba, hogy ha egy ennyire szürreális dolog megtörténhet a valóságban, akkor én semmit sem zárnék ki
– jelentette ki Kertész Dávid. Arra a kérdésre, hogy hisz-e az írás jósló erejében, a szerző úgy válaszolt, hogy ő leginkább valamiféle prófétai erőt lát meg a szövegekben. – A művészetet valahogy mindig inkább a varázsláshoz tudom kötni, mint mondjuk a tudományhoz – vallott ars poeticájáról.
Az egyik, távoli jövőben játszódó elbeszélésben az emberek vezetője azzal próbálja a háború feladására késztetni az egyik, saját vallással rendelkező űrlényt, hogy megmutatja neki a feszületet, mondván, ez a mi Krisztusunk, mi ezt tettük a saját megváltónkkal, akkor gondolhatod, hogy a tiéddel mi lesz.
Majd minden inváziós science fiction arról szól, hogy az emberiség mennyivel gyengébb, fejletlenebb, kevesebb, mint az, aki ránk támad, és közben az a baj, hogy nem gondolunk bele abba, hogy hogyan lettünk ennek a világnak az urai
– hívta fel a figyelmet a szerző, aki szerint az emberiség elsősorban az alkalmazkodóképességével tűnik ki az élővilágból. – Alkalmazkodtunk ahhoz, hogy ne csak ragadozóként tudjunk megélni, hanem növényevőként. Ugyanúgy alkalmazkodtunk ahhoz, hogy ne csak növényevőként, hanem mindenevőként meg tudjunk élni.
Tehát, hogyha a fantasy analógiájával élnék, akkor én azt mondanám, hogy mi vagyunk a világmindenség orkjai. Kegyetlenek vagyunk, mert mi a harcra szocializálódtunk
– állapította meg a szerző, kiemelve, hogy a szárazföldeknek is csak a harminc százaléka élhető az ember számára.
Viola Szandra ezt követően az Üdvözöljük Eufémiában című, a Pesti Srácok felületén megjelent, az emberi élet szentségét védő publicisztikájáról és a cikkben található videóról kérdezte Kertész Dávidot.
A szerző válaszából kiderült, hogy a videóban szereplő lány egy aktivista, aki felhívott egy abortuszklinikát és az iránt érdeklődött, hogy 8 és fél hónapos terhesen milyen procedúrával tudná elvetetni a magzatát.
– Ezután egy teljesen közömbös hangnemű recepciós beszélt neki, hogy ez már rutineljárás, hetente csinálunk ilyet, mit fog érezni, meddig tart. Tehát borzasztóan sokkoló dolog az, hogy mennyire közömbösen tudják ezek az emberek ezt a munkát végezni. Amikor annyira fogyasztói társadalom vagyunk, hogy nem gondolunk arra, hogy itt még más életekről van szó. Hogy itt az emberiség jövőjéről van szó – mesélt arról Kertész Dávid, mi inspirálta arra, hogy bővebben is foglalkozzon ezzel a társadalmi kérdéssel.
