A Méry Ratio kiadónál megjelent, A glasszékesztyűs magyar rendszerváltás (1987–1992/93) című kötetében Fricz Tamás három részben taglalja a magyar rendszerváltás folyamatának politológiai elemzését.
Ahogy a szerző fogalmaz:
A kötetem nem lehet más, mint egy lehetséges interpretációja, elemzése és értékelése a harminc évvel ezelőtt velünk megtörtént, történelmi erejű változásoknak.
Az első rész a politológiai esszé műfajához áll a legközelebb, amelyben a szélesebb nemzetközi folyamatokba helyezve, de elsősorban a belpolitikai történésekkel és azok értékelésével foglalkozik a szerző.
A második fejezetben komparatív módon a közép- és kelet-európai rendszerváltások jellemzőit vizsgálja, különös tekintettel Magyarország szerepére a térségben.
Ebben a részben elsősorban arra próbálok választ találni, hogy régiónkban milyen tényezők döntötték, döntik el azt, hogy egyik vagy másik országban sikeres, kevésbé sikeres vagy éppen kudarcos rendszerváltás zajlott le
– fogalmaz.
A kötet harmadik, egyben befejező részében Fricz Tamás a vizsgált időszak nemzetközi hatásainak figyelembevétele mellett megpróbálja megvonni a magyar rendszerváltás ma megítélhető mérlegét.
Fontos kiemelni, hogy a politológus a kötetében a rendszerváltás címszava alatt egy saját maga által meghatározott időintervallumot vizsgál, az 1987-től 1992/93-ig tartó történelmi időszakot, azaz a rendszerváltás körüli politikai korhangulat időszakának éveit elemzi. Ezekben ugyanis tetten érhető a politikai erjedés, amelyben felbomlanak a régi és kialakulnak az új intézményi keretek.
Mint írja, a „glasszékesztyűs” jelzőt azért is választotta kötete címébe, mert Antall József korábbi miniszterelnök félreértelmezett „úriemberi” mentalitása is rányomta a bélyegét a magyar rendszerváltásra, hiszen hazánk volt az egyetlen a környező országok közül, ahol a társadalom szinte teljes részvétele nélkül zajlottak le az események, megmaradt a kádárista „járjon mindenki egy kicsit jól, senkit se bántsunk” attitűd. Ennek egyik hozadéka, hogy 2010 után lényegében véve egy második rendszerváltást kellett és kell végrehajtani – írja Fricz Tamás, majd hozzáteszi:
számára még mindig az a kérdés, hogy az itt maradt régi attitűd miatt tartós hasadás keletkezik-e a politikában és a társadalomban, vagy véglegesen sikerül legyőzni a posztkádárizmust, és ezzel befejezni a rendszerváltást. Mert az azóta eltelt idő már bizonyította: a posztkádári szemléletmód fennmaradása mind a mai napig veszélyt jelent a magyar demokráciára és a nemzeti identitásra.
