Hogyan készítsük ki a taplókat?

Biztosan sokan láttak már vásárokon taplóból készült tárgyakat. Ezek a szépséges sapkák, kalapok, táskák és terítők mindig nagy érdeklődést váltanak ki, vélhetően az anyag különlegessége és bársonyossága tesz a vásárlókra mély benyomást. Hiszen olyan hihetetlennek tűnik, hogy e tárgyakat egy gombaféléből, a bükkfataplóból (Fomes fomentarius) készítik. De mégis hogyan, mi módon állítják elő ezeket a mesterműveket a távoli Korondon dolgozó toplászok? A teljes munkafolyamatot, a mesterség múltját és maguktól a toplászoktól hallott, majd lejegyzett igaz és hihetetlen történeteket tárja elénk Zsigmond Győző A korondi toplászat című képeskönyve, amelyet olvasva néha az az érzésünk támadhat, hogy Nyirő József Uz Bence históriájában járunk.

Forrás: Korond Turisztikai Egyesület

Kemény fából faragták a székely embert, hát még a toplászt. Gyakran ítéletidőben járták az erdőt, nem mindig tudták, hol hajthatják álomra a fejüket, mikor érnek haza és milyen zsákmánnyal (tapló mennyiséggel), vagy hol bukkan fel egy medve a rengetegben, ami még a zsákjukat is megpróbálja leakasztani a vállukról. Merthogy ilyen eset is történt. Az elképesztő toplászsztorikon kívül már csak a mesterség története tűnhet érdekesebbnek, ugyanis egy hamisítatlan szikulikumról beszélhetünk. Taplót ugyan a világ számos táján használtak tűzcsiholáshoz vagy a gyógyászatban, de csak a székelyek készítettek belőle dísz- és használati tárgyakat.

A tapló begyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik a toplász. A Tortoma Könyvkiadó kötete a toplászat történetét meséli el sok fotóval alátámasztva (Fotó: Tortoma Könyvkiadó)

A könyv tanúsága szerint az első taplóból készült tárgyra való utalás 1754-ből való az Erdélyi magyar szótörténeti tárban. Ez egy erdélyi taplósapkáról szól, arról viszont nincs tudomásunk, hogy a tárgy hol készült, és arról sem, hogy készítőjének foglalkozása volt-e a toplászat. Viszont 1879-ben már erdélyi toplászatról írnak, majd 1883-ból származik az első összefoglaló jellegű írás a taplónak a székely háziiparban való felhasználásáról. 

Az egész család kivette a részét a taplófeldolgozási folyamatból

A hungarikumnak is beillő mesterség a tapló gyűjtéséből és feldolgozásából áll. Míg a nehéz begyűjtést és a feldolgozás több szakaszát is (faragás, nyújtás, vágás, szeletelés, vasalás) a családok férfi tagjai végezték, a nyomtatás, ragasztás és díszítés folyamataiban az asszonyok is segédkeztek, főleg akinek ráállt a keze. Számos hagyományos taplóminta létezik, amelyekkel a már feldolgozott anyagot díszítették: gyakran láthatunk levél- és virágmintákat, de állatok is megjelennek a tárgyakon.

Termékek taplóból (Fotó: Korond Turisztikai Egyesület)

Persze a kemény munka mellett a székelyeknek rááll az eszük a tréfára is. A hitetlenkedő turistáknak, akik hol szarvas, hol őzbőrnek vélték a taplót, kieszeltek egy furfangos megnevezést. Tréfásan rikkantyúbőrként aposztrofálták a taplót, és ha netalántán értetlenkedett a vásárló, még a nem létező állat eredetéről is regéltek: 

a rikkantyú rejtőzködő életmódot folytató kicsi barna állat a Kárpátokban. A bőréből készült sapka, ha reggel 4-től 5 óráig használják, jó tesz a férfiasságnak.

Bár ez a tréfa valószínűleg nem használ, de az tény, hogy egyre népszerűbb az öltözködésben is az állati bőr helyettesítése, ami reményt adhat arra, hogy a jelenleg kihalófélben lévő toplászat új erőre kap.

(Zsigmond Győző: A korondi toplászat. Tortoma Könyvkiadó, 2024. 88 oldal. Ár: 5790 Ft.)

Borítókép: termékek taplóból. Forrás: Korond Turisztikai Egyesület