Miként a Nemzeti Filmintézet oldalán olvasható, a kísérletező kedvű rendező az álomgyárban megújította a western műfaját, felfedezte Charles Bronsont, de annak ellenére, hogy fél szeme volt, ő alkotta meg az az első 3D-s horrort; utóbbi, a Panoptikum – A viaszbabák háza a mai kor emberének talán keveset mond, pedig egészen remek, a Paris Hilton főszereplésével készült remeka-je, a Viasztestek ellenben ismertebb, legalábbis 2005-ben nagy sláger volt a mozikban. És bár Tóth Endre nem volt zsidó származású, az antiszemitizmus erősödése miatt mégis úgy döntött, hogy emigrál; mielőtt azonban Hollywoodban sikeres karriert futott volna be, számos kiváló magyar filmet készített. Ilyen például a Két lány az uccán (igen, akkoriban így írták az utca szót), amelyet olyannyira jónak és fontosnak tart Martin Scorsese, hogy maga gondoskodott arról, hogy digitálisan felújítsa az általa alapított The Film Foundation’s World Cinema Projecttel.
Az előbbi művel azonos évben, 1939-ben készült a Hat hét boldogság is, amely az e heti Szélesvásznú történelem tárgyát képezi és egy igencsak unikális alkotás. Miként a műsorban Kurucz Márton filmtörténész és Csatári Bence történész beszélgetéséből kiderül, bűnügyi történetek és vígjátékok készültek már ebben a korszakban hazánkban is, a kettőt azonban nem vegyítették.
A keveset emlegetett klasszikus egyébként is számos szempontból az átmenetek produkciója. A zsidó törvényeket már 1938-ban meghozták, ami korlátozta az izraeliták arányát a szellemi szabadfoglalkozásúak körében, de a forgatás évében, 1939-ben még béke volt; amikor Hitler lerohanta Lengyelországot, a franciák és az angolok noha hadat üzentek, de fegyverropogásra még nem került sok, a vihar előtti csend uralkodott. Hasonló átmenet jellemezte a mozgóképgyártást is, a hangosfilm megjelenésével soha nem látott iramban készültek a produkciók, minden évben nagyjából kétszer annyi alkotás született, mint az azt megelőző esztendőben, aztán a zsidótörvényekkel ez a sebesség hirtelen visszaesett.
Azonban a Hat hét boldogság is két egymást váltó korszak találkozása: miként a szakértők az adásban elmondják, egyszerre rendkívül régimódi és hitetetlenül modern. Avítt, hiszen ekkor már meghaladott volt az, hogy egy víkendházat műteremben építsenek fel, de már-már forradalmi, hogy számos jelenetet valós helyszíneken rögzítettek, ráadásul a kamera követte a szereplőket akár egy villamoson is, noha ekkoriban még hatalmas, súlyos felvevőgépekkel dolgoztak.
És bár mai füllel kicsit papírízűnek hatnak a párbeszédek, akkoriban kifejezetten életszagúnak számítottak a kortárs produkciókkal összevetve. A forgatókönyvet egyébként az Egri csillagok és számos Jókai Mór-adaptáció rendezője, Várkonyi Zoltán írta és nem ő az egyetlen legenda, akinek korai, de annál jelentőségteljesebb munkája a film. Szilassy László is részben ezzel került be a köztudatba, aztán a rá következő években a legnagyobb magyar filmek főszereplőjeként láthattuk.
A kissé modern Robin Hoodként is értelmezhető klasszikus rablós és pandúros sztori pedig noha igencsak kozmetikázva ábrázolja a korabeli alvilágot, Tóth Endre azonban híresen nagy figyelmet fordított a hitelességre. Ennek érdekében nem csupán eredeti szerszámokkal, konkrétan egy rendőrségtől lefoglalt falbontókkal dolgozott, hanem valódi kasszafúróktól is leckét vett.
A fentebb említett Két lány az uccán esetében még továbbment, a rendező valódi prostituáltakkal ismerkedett meg, hogy minél jobban megismerje a szakmájukat, még a műtermeket is az így látott tapasztalatai alapján rendezte be, majd hálája jeléül tiszteletjegyeket adott nekik, így a premier alkalmával a Rádiusz Moziban örömlányok töltötték meg a karzatot.
A Hat hét boldogság ma este 10-kor látható a Hír TV műsorán, vasárnap délelőtt 11-kor pedig a Szélesvásznú történelemben az említett aspektusok mellett szóba kerül az is, a tárgyalt korszakban milyen mértékben számított számított egyedinek a rendőrökön való gúnyolódás a filmben.
Kiemelt kép: Hat hét boldogság (Forrás: NFI)
