Olyan viccesen dolgozta fel az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánkat, hogy Csarnóy Zsuzsannának le kellett szállnia a metróról, annyira nevetett

Fábri Zoltán elképesztően népszerű klasszikusa, az Isten hozta, őrnagy úr! ma este 8 órától látható a Hír TV-n. Rögtön utána pedig este 10-kor a Szélesvásznú történelem című műsorban először Zsuzsanna és Kövesi Csenge színművész beszél a Thália Színház nemrég bemutatott adaptációjáról, majd Bárdos Csaba filmesztéta és Csatári Bence történész vesézi ki az Örkény István kisregénye alapján készült alkotást és annak hátterét.

A Szélesvásznú történelem előtt levetítik az Isten hozta, őrnagyúr!-at is. Miként a Nemzeti Filmintézet oldalán olvasható, Fábri Zoltán sokféle írót, változatos műfajokat adaptált, klasszikusokat és kortársakat, rövid novellákat és nagyregényeket egyaránt, és az irodalmi műveket mindig a saját nézőpontjához igazította, elsősorban a mindenkori hatalom és a neki kiszolgáltatott kisember örök küzdelme izgatta. Érdekes, hogy noha mai szemmel a magyar filmtörténet legnagyobb klasszikusai között emlegetjük és mit sem vesztett a népszerűségéből, a szóban forgó szatíra korabeli fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív; ennek ellenére a bemutató idején több mint 700 ezren váltottak rá jegyet.

Örkény egyébként eredetileg forgatókönyvként írta meg a Tótékat 1964-ben, azonban akkoriban elutasították, ami azért is érdekes, mert miként Bárdos Csaba filmesztéta az adásban kifejti, Fábri filmográfiája ekkorra már elképesztő volt, olyan alkotások fűződtek a nevéhez, mint a Két félidő a pokolban, a Hannibál tanár úr vagy a Körhinta. Úgy tűnik azonban, hogy míg az évtized elején, közvetlenül a megtorlások időszaka után még nem fért bele ez a stílus, 1969-ben azonban a hatalom már képes volt némi humort megengedi önmagával szemben.

Fontos, hogy Örkény István maga is munkaszolgálatos volt, megjárta a Don-kanyart és a szovjet hadifogságot is, azaz bőséggel táplálkozott a saját emlékeiből a Tóték megírásakor. Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottság történésze az adásban rávilágít: a cselekmény 1942-ben játszódik, amikor még nem dőlt el a háború sorsa, Amerika még csak  lebegtette a belépését, viszont csupán később gyorsította fel a hadianyag-szállítást, Magyarország pedig reménykedett egy jobb végkimenetelben. Erre reflektál az a poén is, amikor az őrnagy arról ábrándozik, milyen más lesz majd a világ, amikor elfoglaljuk majd a Szovjetuniót. Ekkor még a doni katasztrófa előtt járunk, ahol végül kilencvenezren haltak meg és száztízezren estek hadifogságba. 

Azonban épp az az Isten hozta, őrnagy úr! legfőbb zsenialitása, hogy a cseppet sem vidám témát ennyire viccesen dolgozza fel, nem véletlen, hogy a film 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

Borítókép: Isten hozta, őrnagy úr! (Forrás: NFI)