Olyan viccesen dolgozta fel az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánkat, hogy Csarnóy Zsuzsannának le kellett szállnia a metróról, annyira nevetett

Fábri Zoltán elképesztően népszerű klasszikusa, az Isten hozta, őrnagy úr! ma este 8 órától látható a Hír TV-n. Rögtön utána pedig este 10-kor a Szélesvásznú történelem című műsorban először Zsuzsanna és Kövesi Csenge színművész beszél a Thália Színház nemrég bemutatott adaptációjáról, majd Bárdos Csaba filmesztéta és Csatári Bence történész vesézi ki az Örkény István kisregénye alapján készült alkotást és annak hátterét.

,,Itt születtem, anyám itt nevelt engem szép magyar beszédre, itt kezdtem el írni, ez szabta meg egész életemet, ez lett a sorsom fordulója, hogy magyar író lettem. Soha másról az első leírt betűmtől mostanáig, másról nem írtam, mint ennek a kis népnek a sorsáról, az életéről. […] Itt élünk Európa szívében több mint ezer éve, és még mindig magunkat keressük, magunkat akarjuk kifejezni, magunkat akarjuk megmutatni, jeleket adunk a világnak, jelzéseket, hogy tudomásul vegyék létezésünket és megértsük saját magunk is, hogy mi a szerepünk. Ezt a feladatot nem ismeri más, csak magyar író, vagy magyar művész, vagy bármilyen magyar ember, aki, mint mi, valamilyen feladat végzésére van kijelölve. A felfedezés öröme az, ami a tollat a kezembe adja, ami a képzeletemet megindítja, ami az életemet is irányítja. Úgy vélem, hogy ha másmerről nézem, akkor másképp is látom a világot, az embereket, a tájakat és az eseményeket és az igazságot is egy groteszk szemvillanással talán jobban tudom érzékeltetni, mint a világ legerősebb nagyítója” – mondta Örkény István az adásban is látható felvételen, és az ironikus hitvallása talán a Tóték című kisregényében fejeződik ki a legerőteljesebben.

Örkény István klasszikusa máig nem veszített az erejéből; jelenet az Isten hozta, őrnagy úr! című filmből. Forrás: NFI

Nem véletlen, hogy a a hatalomnak kiszolgáltatott kisember küzdelmének örökké aktuális kérdését körbejáró művét újra és újra előveszik, először 1967-ben mutatták be a Thália Színházban, most, közel hatvan évvel később itt került újra terítékre Kovács Lehet rendezésében. És mint a műsorban Csarnóy Zsuzsanna Jászai Mari-díjas színművész elmondja, mindig imádta ezt a történetet, megesett vele, hogy amikor egyszer a metrón olvasta, le kellett szállnia, olyannyira elkezdett nevetni. Elárulta azt is, hogy a groteszk darabhoz tökéletesen illeszkedő abszurd díszletek között előadott darab próbafolyamata ritka oldott hangulatban zajlott, mindez pedig utólag kihat a fogadtatásra is, az iskoláskorúakat ugyanúgy magával ragadja az előadás, mint azt a generációt, amelyik már számos formában látta.

A színésznő Tótnét alakítja, a férjét Mucsi Zoltán formálja meg, az őrnagyot Kovács Krisztián, a postást Tamási Zoltán, míg Ágikát Kövesi Csenge. Utóbbi visszaemlékezett arra, hogy végetlenül meghatódott, amikor Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa is ellátogatott a premierre, és igencsak tetszett neki a darab.

A Szélesvásznú történelem előtt levetítik az Isten hozta, őrnagyúr!-at is. Miként a Nemzeti Filmintézet oldalán olvasható, Fábri Zoltán sokféle írót, változatos műfajokat adaptált, klasszikusokat és kortársakat, rövid novellákat és nagyregényeket egyaránt, és az irodalmi műveket mindig a saját nézőpontjához igazította, elsősorban a mindenkori hatalom és a neki kiszolgáltatott kisember örök küzdelme izgatta. Érdekes, hogy noha mai szemmel a magyar filmtörténet legnagyobb klasszikusai között emlegetjük és mit sem vesztett a népszerűségéből, a szóban forgó szatíra korabeli fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív; ennek ellenére a bemutató idején több mint 700 ezren váltottak rá jegyet.

Örkény egyébként eredetileg forgatókönyvként írta meg a Tótékat 1964-ben, azonban akkoriban elutasították, ami azért is érdekes, mert miként Bárdos Csaba filmesztéta az adásban kifejti, Fábri filmográfiája ekkorra már elképesztő volt, olyan alkotások fűződtek a nevéhez, mint a Két félidő a pokolban, a Hannibál tanár úr vagy a Körhinta. Úgy tűnik azonban, hogy míg az évtized elején, közvetlenül a megtorlások időszaka után még nem fért bele ez a stílus, 1969-ben azonban a hatalom már képes volt némi humort megengedi önmagával szemben.

Fontos, hogy Örkény István maga is munkaszolgálatos volt, megjárta a Don-kanyart és a szovjet hadifogságot is, azaz bőséggel táplálkozott a saját emlékeiből a Tóték megírásakor. Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottság történésze az adásban rávilágít: a cselekmény 1942-ben játszódik, amikor még nem dőlt el a háború sorsa, Amerika még csak  lebegtette a belépését, viszont csupán később gyorsította fel a hadianyag-szállítást, Magyarország pedig reménykedett egy jobb végkimenetelben. Erre reflektál az a poén is, amikor az őrnagy arról ábrándozik, milyen más lesz majd a világ, amikor elfoglaljuk majd a Szovjetuniót. Ekkor még a doni katasztrófa előtt járunk, ahol végül kilencvenezren haltak meg és száztízezren estek hadifogságba. 

Azonban épp az az Isten hozta, őrnagy úr! legfőbb zsenialitása, hogy a cseppet sem vidám témát ennyire viccesen dolgozza fel, nem véletlen, hogy a film 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

Borítókép: Isten hozta, őrnagy úr! (Forrás: NFI)