Nem csodálkoznánk, ha Ferenc pápa megrendítő halála miatt ismét műsorra tűznék a mozik az idei Oscar-szezon nagy esélyesét, a tíz szoborért versengő és ebből egyet, a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díjat el is nyerő Konklávé című filmet. Ugyanakkor valószínűleg a következő hetekben ismét megélénkül a figyelem a Netflix hat évvel ezelőtti drámája, A két pápa iránt is, amelyet a szomorú aktualitása miatt ismét elővett a Bors Online, kritikájukban pedig a gondolatikat összegezték.
A fiktív elemekkel színesített, de a valóságtól el nem rugaszkodó alkotás egy szinte példátlan történetet mesél el: XVI. Benedek pápa 2005-ös megválasztása, továbbá nyolc évvel később megesett lemondása – ilyesmire azelőtt hétszáz évig nem volt példa – köré épül a forgatókönyv és a film szerint az Anthony Hopkins által megformált, regnáló egyházfő magához hívatja az egyik legnagyobb kritikusának számító Bergoglio püspököt és noha a később Ferenc pápa néven megismert vallási vezető – Jonathan Pryce alakításában – biztos benne, hogy eltérő nézeteik miatt akar vele beszélni a Vatikán szuverénje, ennél azonban sokkal többről van szó. Ugyanis Benedek pápa a posztjáról történő lemondásáról szeretne diskurálni, méghozzá az általa kinézett utódjával.
Azaz két idős és sokat látott, bölcs és a világot eltérően értelmező ember párbeszédét követhetjük végig vallásról, Istenről, a múlt tanulságairól és az egyház jövőjéről, majd a játékidő második felében Ferenc pápa fiatalkorát is megismerhetjük. Miként a cikkben írják,
ezen a ponton még mi, magyarok is érdekeltek leszünk, ugyanis egy honfitársunk is bekapcsolódik a sztoriba, Jálics Ferenc jezsuita szerzetes szerepében. (...) A záróakkordban láthatjuk, amire az egész cselekmény végig készíti fel lelkiekben a nézőt, Benedek pápa lemond, Bergogliót pedig kinevezik az egyház élére. Majd a két pápa közös meccsnézésével zárul az alkotás, ez a jelenet pedig a filmtörténelem legkedvesebb képsorai közé tartozik.
A filmet az Isten városát és Az elszánt diplomatát is jegyző Fernando Meirelles rendezte és miként a kritikában olvasható, Anthony McCarten forgatókönyvíróval karöltve tökéletesen töltötték ki az egyébként nem kimondottan eseménydús játékidőt, a kevés történést az értékes gondolatok tömkelege, valamint a két főszereplő, Anthony Hopkins és Jonathan Pryce zseniális játéka váltja ki, utóbbiak külső vonásaikban és a gesztusaikban egyaránt rendkívüli módon hasonlítanak a megformált személyekre. Mindezek mellett ahogyan a cikk végszavában megjegyzik, az említettek mellett A két pápa hatalmas erénye, hogy még azokat is közel tudja hozni a valláshoz és az egyházhoz, akik nem tartják magukat vallásos embernek.
Kiemelt kép: A két pápa. Forrás: Netflix
