– A Vágtázó Halottkémek egyrészt egy zenei élményt nyújtó zenekar, másrészt egy olyan kommunikációs csatorna, amelyen keresztül olyan üzenetek is megfogalmazódnak, amelyek létünk mélységeihez, identitásunkhoz és ősmúltunkhoz vezetnek vissza. A zenekar egy jelenség, egy besorolhatatlan zenei élmény, amelyet Grandpierre Atilla leginkább mágikus népzeneként határoz meg – mondta a konferenciát megnyitó Toót-Holló Tamás Herczeg Ferenc-díjas író.
Előadások és pódiumbeszélgetések a Vágtázó Halottkémek univerzumáról
Lovász Irén Kossuth-díjas magyar népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa A csodaszarvastól a határtalan űrig címmel tartotta meg előadását, majd Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész beszélt az 1970-es évekről, a magyar művészettörténet virágkoráról. Délután pódiumbeszélgetések zajlottak: a VHK zenei univerzumának hatásairól a magyar és a nemzetközi zenei életben, a VHK művészeti párhuzamairól térben és időben, emellett értekeztek a VHK dalszövegeiből kibomló néprajzi, természettudományos és történelmi világkép filozófiai összefüggéseiről. A konferencián előadott mások mellett Csáji László Koppány, Harangozó Imre, Csizmadia Norbert, Heinczinger Mika, Poós Zoltán, Barcsik Géza, Jósvai Péter és Sánta Kristóf.
Grandpierre Atilla fizikus, csillagász, a fizikai tudományok kandidátusa, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas zenekarok alapítója és vezetője zárta az eseményt.
Kiemelte, hogy nézete szerint a legfontosabb tudnivaló az, hogyan éljük az életünket. Ebben szerinte irányadó a Bauer-elv és általánosítása, az életelv. Ismertette A kozmikus életerő kiáltványát.
Mint mondta, az élet kozmikus törvényének, kozmikus eredetének és az egyénig vezető közösségi természetének társadalmi következményeihez tartozik, hogy az emberi társadalom természet adta célja a lélek minden élettel együttérzésének és az értelem minden életet megértésének kiteljesítése.
Ezzel a konferenciával erre az emberi, lelki és értelmi, egyéni és társadalmi kiteljesedés és az ökológiai fenntarthatóság számára egyaránt meghatározó értékre szeretnék felhívni a kultúra építőinek figyelmét.
Egyedül az önmaga létrehozására, fejlődésének irányítására és saját természetének kiteljesítésére képes, minden élőlényt átható kozmikus életerő lehet az, ami az élet minden terén irányadó. Ennek fényében válik világossá, hogy mi az az egyedülálló, a mai kultúra-, művészet- és társadalomfelfogástól gyökeresen eltérő a Vágtázó Halottkémek és Vágtázó Csodaszarvas zenekarok zenéjében, ami miatt nem sorolhatók be semmiféle skatulyába. Az az ügy, amit ez a két zenekar szolgál, kezdettől ugyanaz: kigyújtani az emberiséget teljes életre késztető lelki és szellemi erőket. Ez a zene a kozmikus élet, a Természetet mindenestül átható lélek zenéje. – A Vágtázó Halottkémek 50, a Vágtázó Csodaszarvas 20 éve járja ezt a több ezer éve eltemetett utat. Ez alatt az ötven év alatt több ezer koncertet adtunk, hazánkban és külföldön több millió emberhez jutott el a zenénk. Húsz nagylemezünk, illetve teljes CD-nk jelent meg. Sokan 40-50 év távolából is életük kiemelkedő élményeként emlékeznek a VCSSZ- és VHK-koncertekre.
A Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas azért zenélnek, hogy felébresszék a bennünk szunnyadó kozmikus életerőt, az egyetemes emberi kultúra legmélyebb hajtóerejét Csipkerózsika-álmából
– foglalta össze Grandpierre Atilla.
