„Az éj puha teste sikerének egyik kulcsa, hogy olyan történetet idéz fel, amelyet mindannyian ismerünk, ha máshonnan nem, a népmesékből: a legkisebb fiú elmegy szerencsét próbálni. Olyan, mintha ennek a modern kori újraértelmezése lenne ez a regény, hiszen valamilyen szinten mindannyiunk élete arról szól, hogy megpróbáljuk a saját szerencsén kovácsai lenni, megküzdeni a nehézségekkel. Jó megtapasztalni azt, más hogyan oldja meg a problémákat, és azt is jó látni, hogyan halad Tamás előre” – vezette fel a beszélgetést a műsorvezető.
Böszörményi Zoltánnak az írás egy belső szükséglet
Igen, halad előre, de nagyon mélyről indul Tamás. Adnak neki heti 35 dollárt élelemre, de amikor bemegy az élelmiszerüzletbe, és látja az árakat, úgy jön ki onnan, hogy semmit sem vásárol. Néhány lépés után mégis visszafordul. Hát, ez mégsem mehet így! Legalább az alapvető élelmiszereket meg kell vásárolnia
– idézte fel Böszörményi Zoltán a bevándorlói lét nehézségeit bemutató rész egyik ikonikus jelenetét.
„Tamást megalázó körülmények veszik körül. Amikor végre nagy nehezen állásajánlatot kap – a regényből kiderül, hogy a bevándorlók gyakran kénytelenek a legnehezebb, legrosszabb munkaköröket betölteni –, olyan összeget kínálnak neki, ami még a szociális segélynél is kevesebb. Ő mégis elvállalja. Miért?” – érdeklődött a döntés mögött megbújó okokról Viola Szandra.
A szerző szerint azért vállalja el, mert egy munkahely, bármilyen munkahely a feltétele annak, hogy kérvényezhesse családja kivándorlását. Mindenki csodálkozik, hogy miért ilyen megalkuvó.
Ez a megalkuvás valójában harciasság, tudja azt, hogy csak magára számíthat. Segítenek az emberek, de ahhoz, hogy valaki megvalósítsa, elérje a céljait, csak magára hagyatkozhat.
A regény másik nagy kérdésköre az egzisztenciális témákon túl a férfi és a nő viszonya. Az éj puha teste a szerelem számos formáját jeleníti meg.
„Tényleg úgy gondolod, hogy a férfi–nő kapcsolat a legfontosabb, az üzleti dolgoknál is fontosabb, vagy akár a szülő–gyermek kapcsolatnál is? Ebből a regényből ugyanis az világlik ki, hogy elsősorban ez mozgatja az életeket” – tette fel a kérdést Viola Szandra.
Böszörményi Zoltán kifejtette, hogy az erotika, a szexualitás jelenti azt a katarzist, ami megtisztítja, lelkesíti az embert. Miközben megfeledkezik a mindennapi gondjairól, bajairól, egyszerűen felszabadul. Amikor a közérzetét egyensúlyba hozza, megtapasztalja, mennyire erős, és mire képes. Boldogan megy dolgozni, minden nehézséggel szembenéz.”
Viola Szandra Szőcs Gézát idézte – aki azt mondta e regény kapcsán, hogy „irigylésre méltó, amiért a szerző ennyi életet élt meg” –, majd arról faggatta Böszörményit, hogy tényleg jobb író lesz-e attól valaki, ha gazdagabb élettapasztalata van?
„Nagyon sajnálom, hogy megszakadt az a folyamat, amelyet tinédzser koromban elkezdtem. Gyerekkorom óta közöltem a lapokban verseket, novellákat, két verskötetem is megjelent, az egyik ’79-ben, a másik ’81-ben, és aztán beállt a hatalmas szünet. Hiányzik az a kiesett idő. Képzeld el, hogy azzal az energiával, amikor fiatal az ember, mennyi mindent megvalósíthat! Amikor visszatértem az irodalomba, akkor már ötvenen túl voltam” – mutatott rá írói pályaszakaszai között a folytonossági hiányra az író.
Böszörményi Zoltán túl a hetvenen is huszonéveseket megszégyenítő, aktív életet él. Ír, dolgozik, rengeteget olvas, és irodalomszervezőként is jelentős tevékenységet folytat. Számára ez egy belső szükséglet. Azért ír, mert olyan történetet akar elmondani, és úgy akar szólni, ahogyan előtte még soha senki.
A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető meg:
