Böszörményi Zoltán kifejtette, hogy az erotika, a szexualitás jelenti azt a katarzist, ami megtisztítja, lelkesíti az embert. Miközben megfeledkezik a mindennapi gondjairól, bajairól, egyszerűen felszabadul. Amikor a közérzetét egyensúlyba hozza, megtapasztalja, mennyire erős, és mire képes. Boldogan megy dolgozni, minden nehézséggel szembenéz.”
Viola Szandra Szőcs Gézát idézte – aki azt mondta e regény kapcsán, hogy „irigylésre méltó, amiért a szerző ennyi életet élt meg” –, majd arról faggatta Böszörményit, hogy tényleg jobb író lesz-e attól valaki, ha gazdagabb élettapasztalata van?
„Nagyon sajnálom, hogy megszakadt az a folyamat, amelyet tinédzser koromban elkezdtem. Gyerekkorom óta közöltem a lapokban verseket, novellákat, két verskötetem is megjelent, az egyik ’79-ben, a másik ’81-ben, és aztán beállt a hatalmas szünet. Hiányzik az a kiesett idő. Képzeld el, hogy azzal az energiával, amikor fiatal az ember, mennyi mindent megvalósíthat! Amikor visszatértem az irodalomba, akkor már ötvenen túl voltam” – mutatott rá írói pályaszakaszai között a folytonossági hiányra az író.
Böszörményi Zoltán túl a hetvenen is huszonéveseket megszégyenítő, aktív életet él. Ír, dolgozik, rengeteget olvas, és irodalomszervezőként is jelentős tevékenységet folytat. Számára ez egy belső szükséglet. Azért ír, mert olyan történetet akar elmondani, és úgy akar szólni, ahogyan előtte még soha senki.
A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető meg:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!