
Hiába kaszabolja a szereplőket számos Alien, sokszor mégis csak ásítást váltanak ki
És bár számtalan rajongó az internetes visszajelzések szerint végtelenül elégedett, én úgy érzem, az alkotók nem értették meg, mitől váltak kultikussá a korábbi Alien-filmek. Nyoma sincs annak a jéghideg nihilizmusnak, Isten nélkülinek ható világképnek, ami a klasszikus részek sajátja volt, miként a klausztrofób légkör is kiveszett. A bolygó neve: a Halál esetében még frissnek hatott, hogy pénzéhes gazemberek biológiai fegyvert látnak a szörnyetegekben, és képesek emberi áldozatot is hozni, hogy élve befogva tanulmányozhassák őket, ez a konfliktus 2025-ben már végtelenül elcsépelt.
A karakterek pedig érdektelenek számomra, nincs egyetlen olyan emlékezetes szereplő sem, mint Ripley, Bishop vagy akár Michael Biehn tengerészgyalogos figurája volt, egy vállrándítást sem váltana ki, ha bárki elhalálozna a szériában.
És mivel már nem vagyok 11 éves, képtelen vagyok félni a szörnyektől, nem dolgoztatják meg a pulzusomat az idegenek támadásai, így a fent hiányolt aspektusok kellenének ahhoz, hogy a képernyő elé szögezzenek, idővel azonban annyira elveszettem az érdeklődésem, hogy már csak háttértévézésként futott. Becsülöm Hawley ambícióit, hogy valami mást akart nyújtani, de úgy érzem, a Disney fejesei ezzel szemben egy tucattermékben gondolkodtak, épp ennek köszönhető a sterilitás nemcsak a látványban, hanem az inkább okoskodó, mintsem valóban mélyre hatoló filozofálásban is.
Borítókép: Alien: Föld (Forrás: Disney+)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!