„Hidd el, mindegy, minek képzeled magad / Csak ember maradj!” – szól a címadó dal, és a film megtekintése után megértjük, miért telitalálat ez a cím. Az Ákos-sztori nem csupán egy ikon ismert arculatát rajzolja meg, sokkal inkább azt kísérli meg, hogy a reflektorok fényében álló embert megmutassa. Átéljük, mi marad, amikor elhallgat a koncert, amikor fájdalmak és örömök érik a magánéletében, a szakmai útjában, a művészlét válságában és kiteljesedésében.
Fekete-fehér és színes pillanatok Ákos életéből
Azt érezzük, hogy valami újat, valami frisset kaptunk az alkotói csapattól. A készítők nem elégedtek meg azzal, hogy interjú- és koncertrészleteket tettek egymás mögé. Most azok is megismerhetik Kovács Ákost, akik eddig azt hitték, mindent tudnak róla. A film az elejétől a végéig igényli a néző figyelmét, és sokszor el is gondolkodtatja. A több évtizedes siker színfalai mögé enged bepillantást, a személyes küzdelmek és örömök ritkán látható világába. Megszólalnak benne egykori kollégák, pályatársak, ifjúkori barátok, családtagok, és Ákos is megnyílik. A film egyik legnagyobb erénye, hogy nem hatásvadász. Kriskó László rendezése hagyja, hogy a történetek maguktól érjenek célba. Fekete-fehér és színes pillanatok adódnak össze, amelyek nemcsak a sztárt, hanem a férfit, a férjet, a fiút, az apát is vázolják. Vizuálisan kifinomult, érzelmileg mély portréfilm, ahol a múlt és a jelen egyetlen őszinte vallomássá olvad össze. A gyerekkori felvételek, a családi archív képek mind azt a világot idézik meg, amelyből Ákos valaha elindult.
Talán a leginkább megrendítő epizód, amikor Ákos édesanyja haláláról vagy édesapja betegségéről beszél, azokról a sebekről, amelyek sokáig rejtőztek belső világában. Nem dramatizál, csak beszél, és ez a természetesség teszi igazán megrendítővé. Nem tudom, hogyan éri el, de az ő fájdalmában a miénk is megfogalmazódik, csakúgy, mint amikor a dalait hallgatjuk, a novelláit olvassuk vagy filmjének jeleneteiben ismerünk rá saját gyerekkori félelmeinkre, örömeinkre, szüleink elvesztésének fájdalmára.
Megható pillanat volt, amikor előkerült egy fényképalbum, amit az énekes-dalszerző a feleségének készített megismerkedésük 25. évfordulója alkalmából. Közben ott van a zene. A Bonanza Banzai legendás korszakától a mai szólóévekig tartó pálya íve természetesen vonul végig a filmen, de sosem tolakodik előtérbe. A koncertrészletek inkább ellenpontok: a magánélet csendjéhez képest a színpad fényes tere. Emlékezetes rész, amikor a Bonanza Banzai korszakáról, a felbomlásról vagy a zenésztársakkal való konfliktusokról mesél. Nem tisztára mos, hanem egyszerűen vállalja, hogy ezek is részei voltak az útnak.
A film közel három éven át készült. A Super 8-as archív felvételek finoman simulnak össze a mai 4K-s képekkel, mintha csak egy közös idővonalon járnánk végig az életet. Az interjúkat Abaházi Csaba vezeti, nem faggat, hanem kísér, és talán ez az oka annak, hogy Ákos a megszokottnál őszintébben beszél arról, milyen embernek maradni egy sokszor ellentmondásos közéleti szerepben, milyen a családot megóvni a hírnév árnyékában. A cím utolsó szava, az „Eddig.” azt hangsúlyozza, hogy ez nem lezárás, nem hőstörténet, hanem az életút része, ami épp most írja a következő fejezetét.
Amikor a vetítés végén kigyúlnak a fények, nem az marad meg, hogy mit ért el Ákos, hanem az, hogy milyen ember. Ez az a pillanat, amikor a néző, akár rajongó, akár kritikus, azt érzi: egy ikon emberré vált. Az Ember maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. nem pusztán egy portréfilm, hanem egy érzékeny, őszinte tükör. Nemcsak annak, aki a vásznon látszik, hanem mindannyiunknak, akik néha elfelejtjük, mit is jelent embernek maradni.
A portréfilm rendezője Kriskó László, producere Hábermann Jenő, az operatőr Csincsi Zoltán, a vágó Csillag Mano és Poós András voltak. Megszólalók: Menczel Gábor, Rúzsa Magdi, Lukács László, Dorozsmai Péter, Madarász Gábor, Lepés Gábor, Gömöry Zsolt és még sokan mások. A film készítése mintegy három évig tartott. A felvételek során közel húszórányi interjú készült Ákossal, a további megszólalókkal összesen harmincórányi beszélgetés született. Ehhez jönnek a koncertek és archív felvételek, a teljes nyersanyag ideje így közelített a száz órához. A filmben keverednek a Super 8-as felvételek, a koroknak megfelelő technikával rögzített eredeti archívok és a mai professzionális 4K-s filmfelvételek, a portréfilm mégis egységes, jól átgondolt képi világot tükröz.Az alkotásra a Nemzeti Film Intézet 230 millió forintot szavazott meg, s ez az összeg kiegészült a minden Magyarországon forgatott filmnek járó harmincszázalékos adókedvezménnyel.
