Tavaly ünnepelte fennállásának 25 évét a Romano Drom, amely a magyarországi kortárs cigány kultúra egyik legismertebb képviselője. 1999-es alapítása óta a zenekar bejárta a világot Kairótól New Yorkig, Dél-Koreától Londonig, Pekingtől Oslóig. Turnéztak Közel-Keleten és Távol-Keleten, számos sikeres tengerentúli koncertsorozat van a hátuk mögött, s játszottak Európa majd minden országában. Egyedi zenei világuk zajos sikert aratott, s a legkeresettebb cigány kultúrát ápoló, de világzenét játszó zenekarrá tette a Romano Dromot.
A zenekar kifejezett célja, hogy különleges zenéjét eljuttassa és megszerettesse azokkal is, akik talán nem is ismerik az oláh cigány zenét, táncokat, kultúrát.
Ez az elképzelés albumaik során nyomon követhetően teljesedik ki, az eredeti oláh cigány dallamokat eltérő zenei kultúrákból ismerős vonásokkal elegyítve. A jó hangulat, a tánc és a különleges világzenei élmény garantált a koncerten.
A Besh o droM zenekar hirtelen alakult, nem előzte meg piackutatás, tagtoborzás, közös tanulás. Inkább volt valamiféle válasz egy soha fel nem tett kérdésre. Látszólag össze nem illő emberek, látszólag össze nem illő zenei stílusokat vegyítettek lázas igyekezettel és türelmetlenséggel. Azóta eltelt két és fél évtized, a zene mégsem lett kiszámíthatóbb, egyfélébb, határozottan valamilyen. Helyette a Besh o droM lett stílus- és védjegy. „Megülték az utat”.
Huszonöt éve járják a világot, bizonyítva, hogy szükség van egy sehova sem maradéktalanul besorolható bandára. Nevük mára egyet jelent a fékevesztett ritmus- és dallamkavalkáddal, virtuozitással kezelt hangszerekkel, garantáltan jókedvre derülő, táncra perdülő közönséggel.
A néptáncosok hőn szeretett lelazítói, az értelmiségiek kedvenc népzene-közvetítői, a népzenészek irigyelt rockerei, az adatközlők legpimaszabb feldolgozói.
Turnébuszuk Európa valamennyi benzinkútját megjárta, a nemzetközi repülőterek jelentős részét bekötött szemmel is felismerik. Fesztiválok születésénél, temetésénél muzsikáltak. Fiatal zenekaroknak tartották a fáklyát, nagy öregektől vettek át stafétát. Lassan útjuk feléhez érnek, lelkesedésük nem lankad, egy-egy zenei viccért nem kell a szomszédba menniük, bátran kevernek zenei koktélokat, látszólag össze nem illő ízeket honosítanak meg úgy, hogy a gyanútlan kóstoló újra és újra, még és még akar. Huszonöt év nem a világ, de jó érzés tudni, hogy felnőtt egy generáció, akinek a Besh o droM nélkül nem volt világzene.
