A mindenszentek napját a katolikus egyház a IV. században tartotta meg először, eredetileg a mártírok tiszteletére. A november 1-jei dátumot III. Gergely pápa rendelte el a VIII. században, majd IV. Gergely pápa tette általánossá az egész keresztény világban. Ezen a napon az összes ismert és ismeretlen szent ünnepeljük – azokat is, akiket soha nem avattak szentté, de életükkel példát mutattak.
Mindenszentekkor a temetők megtelnek virággal és gyertyafénnyel
Mindenszentek napján a sírok gondozása, a gyertya meggyújtása nemcsak a tiszteletadás, hanem az örök világosság jelképe is. Sok helyen ma is elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
A néphagyományban ez a nap többféle szokással élt: egyes vidékeken a család halottaiért harangoztak, máshol ételt adtak a szegényeknek. Úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán visszatérnek otthonaikba, ezért számukra is terítettek az asztalnál, és minden helyiségben fényt gyújtottak, hogy eligazodhassanak. Akadt olyan falu is, ahol mindenszentekkor választották meg a bírót vagy fogadták fel a cselédeket.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be az elhunytakért való imádság napjaként, amely hamar elterjedt a bencés rendeken kívül is. A XIV. századra az egész katolikus világ átvette a hagyományt.
A megemlékezés alapja a katolikus tanítás a purgatóriumról (tisztítóhelyről), ahol a lelkek megszabadulnak bűneiktől, mielőtt Isten színe elé kerülnek. A halottakért mondott imák, szentmisék és jó cselekedetek azt fejezik ki, hogy a szeretet az élet és halál határán is túlmutat.
Fény és emlékezés
A gyertyagyújtás szokása ehhez kapcsolódik: a fény a lélek útját mutatja vissza a sírhoz, hogy a „bolyongó lelkek” megnyugvást találjanak és ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírok feldíszítése, rendbetétele pedig a szeretet és a gondoskodás kifejezése, illetve a népi hiedelem szerint azért történik, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Egyes vidékeken, például Bukovinában, még ételt is vittek a temetőbe, hogy halottaik ne éhezzenek. A mediterrán országokban ma is fiesztával, vidám emlékünneppel tisztelegnek az örök élet reménye előtt.
