A magyar néphagyományban mindenszentek és halottak napja szorosan összefonódott.
A temetők ilyenkor megtelnek virággal és gyertyafénnyel, a családok közösen látogatják meg szeretteik sírját.
A gyertya lángja az örök világosság szimbóluma, amely a túlvilágon is fényt ad a lelkeknek. Régebben a házak ablakaiban is gyertyát égettek, hogy az eltévedt lelkek hazataláljanak. Egyes helyeken ételt-italt is hagytak az asztalon az elhunytaknak, máshol a harangzúgás emlékeztette az embereket arra, hogy az élet és halál határa nem elválaszthatatlan.
Mindenszentek és halottak napja ma is az egyik legbensőségesebb ünnepeink közé tartozik. A gyertyafényben nemcsak az emlékezés, hanem a hála is ott ég mindazokért, akik előttünk jártak, akiknek köszönhetjük, hogy itt vagyunk.
A temető ilyenkor nem a gyász, hanem a béke helye, ahol a múlt és a jelen találkozik a fényben, amely összeköti az élőket és az elhunytakat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!