A szakma iránti alázat és a közönség szívét megnyerni képes, következetes művészi hitvallás jellemezte Balázs Péter munkásságát. Ez derül ki abból az interjúból is, amelyet még 2023-ban adott lapunknak a jeles színművész.

Várkonyi Zoltán szellemi öröksége kísérte a pályáján
Balázs Péter 1965-ben Veszprémben kezdte pályáját, de igazi elmerülése a szakmában a Vígszínházban kezdődött, Várkonyi Zoltán hívására. Huszonöt évet töltött a Vígben, ami meghatározó alapélménye volt. Amikor 1995-ben elhagyta a teátrumot, egyrészt a túl sok előadás miatti fáradtság, másrészt a megújulás vágya motiválta.
Huszonöt év hosszú idő, éreztem, hogy ott kicsit elfáradtak a dolgok.
Ezt követően a szabadúszó évek következtek, amelyek pályája egyik legsűrűbb időszakát hozták el neki, rengeteg színházi és televíziós felkéréssel. A mozgás szabadsága és a változatos kihívások éltették:
Olyan dolgokat csinálhattam, amelyeket a színház állandó színészeként nem tehettem volna meg.
A szolnoki csoda: tíz évig az ország leglátogatottabb színháza
Tizenegy év szabadúszás után fogadta el a felkérést, hogy a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója legyen. Itt formálta meg markáns véleményét arról, hogy milyen színházat tart sikeresnek egy vidéki városban: egy igazi népszínházat álmodott meg, amely minden műfaji igényt kielégít, Várkonyi egykori szellemében.
Bár az elképzelése eleinte politikai támadások kereszttüzébe került, a sikert a közönség igazolta vissza:
A sikert talán az mutatja hűen, hogy a szolnoki Szigligeti Színház tíz évig volt az ország leglátogatottabb színháza.
Ezt a kiugró népszerűséget Balázs Péter az eklektikus, a nézőket valóban érdeklő műsortervvel magyarázta, amiben helyet kapott vígjáték, dráma, operett és musical egyaránt. Élesen fogalmazott a kísérletező, öncélú előadásokkal kapcsolatban: „A kísérletezést, a furcsaságokat nem szeretik az emberek, azokra nem mennek el.”

Mint elmondta:
„Ezt 2007-ben a politikai vezetők félreértették vagy félre akarták érteni, ezért kaptam támadásokat. Habár én a népszínház alatt azt értettem, hogy minden műfaji igényt ki kell szolgálni a helyi színháznak, mivel nem lehet egy közel hetvenezres városban csak abszurdot vagy modern darabokat játszani.”
Az igazgatói munka alatt a társulat megbecsülésére és anyagi helyzetére is nagy hangsúlyt fektetett, hiszen a közönségsiker darabok lehetővé tették, hogy a színészeknek jelentősen többet tudjanak fizetni az alakításaikért, mint máshol. Végül ő bonyolította le a szolnoki színház korszerű felújítását is, a munkát pedig elégedetten adta át utódjának.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!