Az empátia és az emberségesség, amely Shelley regényének középpontjában áll, Garai Judit dramaturg és Hegymegi Máté rendező színpadi adaptációjában is megjelenik. Az új szöveg elkészítését nagymértékben befolyásolta és átszövi egy koncepciózus színházi formanyelv: a szöveg, a zene, a színészi játék és a látvány komplex jelenléte és hatása. „A Frankenstein története az egyetem óta foglalkoztat. Rengeteg feldolgozás készült már belőle, nem véletlen, hiszen számtalan rétege van a teremtmény és teremtő viszony gondolatkörének.
Minket elsősorban az érdekelt, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember létrehozzon valamit, mintegy alkotást szignózza, majd hátat fordítson neki és magára hagyja.
Körbe akartuk járni azt is, hogy egy ilyen tett milyen érzéseket vált ki az adott szereplőkből és milyen következményekkel járhat. Nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy az idősíkokat rendhagyó módon kezeljük, azaz a múlt eseményeit és emlékképeit egymásba folyatjuk a jelen idejű elmeséléssel és a jelen történéseivel. Nálunk a hajó, azon túl, hogy ez a központi díszletelem, egyfajta allegóriaként is szolgál, mint Prométheusz történetében a szikla, ami egyszerre szimbolizálja a büntetést és az elhallgatott titkokat, s amihez minden szereplőnek van valamilyen viszonya” – emeli ki az előadás rendezője, Hegymegi Máté.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!