Író, festő, jós, kardforgató, gourmet, kertész, csigagyűjtő – Mi nem volt Jókai?

A Magyar Írószövetség kezdeményezésére 2018 óta február 18-án, Jókai Mór születésnapján ünnepeljük a magyar széppróza napját. A mai napon a 201 éve született írófejedelemre emlékezünk, s ez azt is jelenti, hogy elérkeztünk a Jókai-bicentenárium lezárásához. A jubileumi évben országszerte számos programmal idézték meg a legmagyarabb író alakját: elindult például egy 33 részes, igen informatív cikksorozat Sal Endre tollából. Ezek a kis etűdök – amelyek a Jókai harmincháromszor címmel kötetben is megjelentek – közelebb hozzák az olvasókhoz Jókai mindennapjait, gondolatait, küzdelmeit, örömeit. Olyan arcát mutatják meg, amely ritkán látható: az embert. A magyar széppróza napja alkalmából ezekből az írásokból szemezgetünk.

Jókai Mór svábhegyi villája kertjében Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye

A 200jokai.hu oldalon közzétett írások Jókai életének kevésbé ismert rétegeit tárják fel, tág spektrumban ábrázolva a nemzetéért aggódó forradalmárt, a vérbeli regényírót, a karikaturistát és a természet, sőt a csigák szerelmesét.

Jókai és a festészet

Az írások egyikéből megtudjuk például, hogy Jókai kezdetben a festőművészettel kacérkodott. Idősebb korábban így írt erről: 

Éppen olyan hevítő vágyat éreztem a festészet, mint a költészet iránt.

„Jókai, ha nem is olyan intenzitással, mint fiatalon, de egész életében festett. Balatonfüreden, a Svábhegyen, ahol éppen kedve támadt. Mellette a noteszébe is sűrűn készített ceruzarajzokat” – írja a cikkében Sal Endre. 

Jókai Mór önarcképe, amelyet 18 éves korában festett. Forrás: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye

 

Jókai és a konyha

Jókai szenvedélyesen szerette a magyar konyhát. Sosem főzött, ugyanakkor karmesterként vezényelt a tűzhelynél, és a halála pillanataiban is a kedvenc körmös bablevesét emlegette, derül ki Sal Endre írásából. 1862-ben, a Vasárnapi Újságban Jókai hitet tett a magyar gasztronómia mellett, és azt szorgalmazta, jelenjen meg nemzeti szakácskönyv. Megtudjuk, hogy kedvenc étele a kolozsvári töltött káposzta, másodiknak pedig a szegedi paprikás halat jelölte meg. De ott volt a listán a komáromi halászlé, és a kedvencei közé tartozott a tordai aranygaluska, a haricskapuliszka és a debreceni kolbász is.

Jókai a hortobágyi csárdánál 1889-ben. Forrás: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye

 

Jókai és a párbaj

A fiatal Jókai kiváló kardforgató hírében állt, tudjuk meg a következő cikkből. Ahogy az újságok írták: „Egyike a legügyesebb vívóknak, s abban az időben szemmérték, ruganyosság és izomereje is megvolt.” Jókai élete során két párbajt vívott, ezekre így emlékezett:

Magamnak két párbajom volt: pisztolypárbaj Pulszky Ferenccel és kardpárbajom Bulyovszky Gyulával. Mindkettő szerkesztői tevékenységem közben támadt. Mindkét esetben egyik munkatársam okozta a bajt, de mikor az urakat ahhoz utasítottam, engem sértettek meg, és így nem tehettem egyebet, minthogy az urakat én provokáltam.

 

Jókai és a csigagyűjtemény

A cikksorozatból az is kiderül, hogy Jókai mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról. A Magyar Szemle így fogalmazott a kritikájában: „Jókai Mór a csigákról szóló regényében a tudomány és képzelet oly bámulatos szövedékét nyújtja, aminőre kevés példát tudunk a világirodalomban.” 

Jókai Mór dolgozószobája, az üvegszekrényben a csigagyűjtemény. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság

Ha valaki vendégségbe ment hozzá, a többi kedves tárgya mellett a csigásszekrény előtt is hosszan értekezett a gyűjteményéről. A különleges csigák a szekrényben pihentek, kivenni nem szabadott őket, amikor pedig Jókai új lakásba költözött, személyesen csomagolta be több rétegű selyempapírba a csigákat, és ő helyezte el dobozokba is – olvasható Sal Endre cikkében.

Ha további érdekességeket szeretne megtudni az írófejedelemről, böngéssze a 200jokai.hu oldalt!