Románia karhatalommal akarja kilakoltatni a nagyváradi premontrei apátot rendházából, ami magyar történelmi helyszín

A jelenkori keresztényüldözés és a jogállami köntösbe bújtatott kisajátítás legsötétebb lapjai íródnak Nagyváradon, ahol újabb fejezetébe lépett az erdélyi magyar kultúra és történelem elleni támadás. Miközben az EU folyvást jogbiztonságról szónokol, a román hatóságok február 23-án, hétfőn délelőtt 10 órára tűzték ki Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. premontrei főapát erőszakos kilakoltatását. A váradhegyfoki prépostság feje ellen karhatalmat vezényelnek ki, hogy eltávolítsák rendházából, elvágva ezzel a 900 éves váradi szerzetesi jelenlét utolsó szálait is. A csornai premontreiek közleményben jelezték, hogy kiállnak rendtársuk mellett. Az erdélyi Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat is kongatja a vészharangot.

Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. premontrei főapát

A történelem olykor tragikus módon ismétli önmagát, ám ami most Nagyváradon történik, az még a sokat látott erdélyi magyarság számára is döbbenetes. Fejes Rudolf Anzelm O. Praem főapát, a váradhegyfoki premontrei prépostság elöljárója február 11-én kapta kézhez azt a végrehajtói végzést, amely nyolc napot hagy számára, hogy elhagyja otthonát és szolgálati helyét, ami megyeszékhely szívében helyezkedik el. Ha önként nem teszi meg, február 23-án csendőri kényszerrel teszik az utcára.

A nagyváradi premontrei főapát Ferenc pápánál Fotó: Divisione Produzione Fotografica

A hatalomnak kell a hely Nagyvárad szívében

A történet nem egy egyszerű lakásvitáról szól, bármennyire is próbálja a nagyváradi önkormányzat adminisztratív keretek közé szorítani az ügyet. Az apát drámai közleményében világossá tette: itt egy tudatos menetrendet hajtanak végre, amelynek célja a nagyváradi premontrei jelenlét végleges felszámolása.

Ezen a ponton már senki ne beszéljen jogvitáról. Itt nem igazságot keresnek, hanem menetrendet hajtanak végre. Ennek a menetrendnek egyetlen célja van: hogy eltűnjek az útból

– fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm.

A hatalom cinizmusa határtalan: miközben „jogcím nélküli lakáshasználónak” minősítik az apátot, a saját irataikban ott szerepel az 1998-as, határozatlan időre kötött bérleti szerződés, valamint a hivatalosan regisztrált munkaszerződése is, amely rögzíti, hogy szolgálati helye a Roman Ciorogariu (egykori Úri) utca 16. szám alatti rendház. A hatóságok azonban a tényeket figyelmen kívül hagyva, a rendházhoz szervesen kapcsolódó, a rendnek máig vissza nem szolgáltatott impozán iskolaépület, az egykori Premontrei Főgimnázium „felújításának” hamis ígéretével próbálják megkaparintani az ingatlant. Ez a módszer kísértetiesen emlékeztet a bibliai Nábót szőlőjének esetére: 

a hatalomnak kell a hely, ezért koholt vádakkal és pecsétes papírokkal söprik el az örökségét őrző tulajdonost.

A várai premontreiek történelmünk nagyjait tanították

Fejes Rudolf Anzelm O. Praem lapunknak korábban elmondta, maga Szacsvay Imre, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc országgyűlésének mártír jegyzője is a rendházhoz szervesen kapcsolódó egykori főgimnázium falai között tanult (a hatalmas iskolaépületet máig nem szolgáltatta vissza Románia), ahogy Szigligeti Ede, a Liliomfi írója is, Juhász Gyula pedig tanított itt. 

Az impozáns méretű főgimnázium falai közül sugározta az első magyarországi rádiójeleket Károly József Iréneusz, a rádiótechnika úttörője, az első modern hazai röntgenlaboratórium létrehozója. 

A sort hosszasan lehetne folytatni, egészen Gozsdu Manóig. A premontreiek sohasem tettek különbséget diák és diák között.

Premontrei rendház és templom, Nagyvárad Fotó: Balázs D. Attila / MN

Talány, miért nem állnak ki többen a főpap mellett

Az ügy nemzetközi visszhangot is kiváltott, miután lapunk idehaza elsőként számolt be az azonnali kilakoltatás réméről. Az erdélyi Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat magyarul és angolul is napvilágot látott jelentésében rámutatott: a premontrei rend jelenléte nem adminisztratív részlet, hanem évszázados jogfolytonosság, amelyet egy modern európai államban semmi sem fenyegethetne. A szervezet szerint az eset azt az üzenetet hordozza, hogy a kisebbségi történelmi egyházak jogai Erdélyben nem strukturális jogok, hanem bármikor visszavonható engedmények.

A bajban azonban az apát nincs egyedül. A csornai premontrei közösség Fazakas Zoltán Márton apát vezetésével teljes mellszélességgel kiállt rendtársuk mellett. Nyilatkozatukban hangsúlyozták: bár a rend apátságai önállóak, a közös hagyomány és a testvéri szeretet szétszakíthatatlan. 

Szomorúsággal és sajnálattal kaptuk a hírt […]. Felhívunk minden jószándékú embert, hogy álljon ki, és támogassa Anzelm apát urat ebben a méltatlan helyzetben

– írták a csornaiak, akik késznek mutatkoznak a személyes jelenlétre is a kritikus napon.

Az erdélyi politikum részéről egyedül Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnökhelyettese szólalt fel az ügyben. Más mindenki hallgat, amit a helyi lakosság a közösségi oldalak kommentszekcióinak tanúsága szerint árulásnak tart.

Pénzügyi kivéreztetés és megsemmisítés

Az eljárás nemcsak fizikai, hanem anyagi téren is zajlik – derült ki a főapát kétségbeesett bejegyzéséből. 

A prépostság bankszámláit három éve zár alatt tartják, hogy ellehetetlenítsék a védekezést és a szakértők megfizetését. 

A végrehajtó most több mint háromezer lejes költséget is követel az apáttól a kilakoltatás „szolgáltatásáért”.

Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. rávilágított: 

a szerzetességet nem lehet albérletbe költöztetni. 

A rendház és a templom egysége a szerzetesi élet feltétele. Ha ebből kiszakítják, nemcsak egy fedelet veszít el a feje felől, hanem a liturgia rendjét és a szolgálat folytonosságát éri halálos csapás. Románia huszonöt éve ígéri a szakrális ingatlanok restitúciójának rendezését, de a törvények helyett most ismét a karhatalom beszél.

„Bezzegrománia” rászállt a premontreiek érékes ingatlanvagyonára

Mint a Vasárnap.hu írja, a premontrei rend az elmúlt évtizedekben perek tucatjait indította a román állam és intézményei ellen annak érdekében, hogy visszaszerezze nagyváradi ingatlanvagyonát, amely több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épületből, valamint mintegy 1100 hektár földterületből állt. 

A nagyváradi Magyar Királyi Jogakadémia, valamint a Premontrei Főgimnázium, rendház és templom 1901-ben Fotó: Balázs D. Attila

Az egyházi ingatlanok restitúciós bizottsága korábban arra hivatkozva tagadta meg a rend egykori nagyváradi iskolájának a visszaszolgáltatását, hogy a telekkönyv szerint az épület már 1936-tól a román államé volt, így nem illetékesek dönteni, mivel csak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal hivatottak foglalkozni.

Fejes Rudolf Anzelm korábbi, az ügy jogi hátterét ismertető közleményében azt írta: 

az 1936-ban a vasgárdista Onisifor Ghibu által a román állam nevére elvégzett telekkönyvi átírást a rend bíróságon megfellebbezte, és mivel a pert nem tárgyalták le – a bíróság szerint elveszett a dosszié –, nem tekinthető törvényesnek. 

Továbbá azt is állítja, hogy a gimnáziumi rész államosítását 1949-ben bejegyezték a telekönyvbe, így a restitúciós törvény alapján visszaigényelhető az épület.

Közölte: 

a nagyváradi polgármesteri hivatal a prépostság tudtán kívül újabb bírósági perrel kitöröltette az államosítást a telekkönyvből és egy nem jogerős bejegyzésre állította vissza a jogállapotot, majd elkezdte kataszterileg feldarabolni az ingatlan épületeit, udvarait és külön telekkönyvi betétekbe áttelekkönyvezni a saját nevére. 

Szerinte később ezekre hivatkozva küldték a kilakoltatási végzést is.

A nagyváradi premontrei közösség sorsa most minden magyar felelőssége. Ez nem csupán egy ingatlan ügye, hanem a magyar keresztény jelenlét bástyájának védelme. Ahogy az apát kérte: 

Ne engedjük, hogy ezt csendben elintézzék!