Németh László Nagybányán született, ahol édesapja a Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt, de a család 1904-ben Szolnokra költözött, majd egy év múlva Budapesten leltek új otthonra. Az ifjú László tizennyolc évesen bölcsésznek készült, de aztán egy év múltán átiratkozott az orvosi karra, ahol fogorvosi diplomát szerzett.
A váltás gyakorlatias gondolkodásra vall, de akit sorsa írónak és gondolkodónak rendelt, az nem fog az égettcsont-szagú fogorvosi rendelőkben megöregedni
– e sorokkal emlékezett meg a nagyszerű íróemberről a Magyar Összetartozás Intézete közösségi oldalán.
Mint rámutatnak, pályafutása a Nyugattal indult, de Németh László nem elégedett meg a folyóirat által kínált szépírói keretekkel; ő az egész magyar szellemi élet iránytűje akart lenni. Ez az ambíció vezetett a Babits Mihállyal való nyílt szakításhoz is. A konfliktus mögött egyszerre álltak személyes okok – mint Török Sophie költészetének bírálata – és mély szakmai ellentétek, például Kodolányi János védelme a főszerkesztővel szemben.
A Nyugat körével való szembefordulása után hozta létre a Tanút, amelyet négy éven át egymaga írt, s amellyel valódi „egyszemélyes intézménnyé” vált. Ebben a szellemi függetlenségben dolgozta ki a „harmadik út” koncepcióját, kereste a választ a magyar sorskérdésekre a diktatúrák szorításában.
Bár vízióit a bolsevik hatalomátvétel derékba törte, munkabírását mi sem jelzi jobban, mint hogy a Rákosi-érában műfordításaival vívott ki elismerést: Anna Karenina-átültetéséért József Attila-díjat, majd 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Monumentális életműve ma is a nemzeti önismeret megkerülhetetlen forrása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!