Karatebemutató a d-moll toccata és fúgára

Többszörös nemzetközi versenygyőztes tubaművész. Rendszeresen koncertezik szólistaként és kamarazenészként itthon és külföldön egyaránt. Irányításával kezdődött el 2015-ben Magyarországon a Bach mindenkinek fesztivál, amelynek azóta igazgatója. Kovács Zalán Lászlóval beszélgettünk célirányos, összetett zenei pályájáról és arról, hogy mikor és miért érezte úgy, hogy kell tennie valamit a társadalomért a zenélésen túl.

Kovács Zalán László: 71 település 250 helyszínén 400 programunk lesz, több mint 3000 fellépővel Fotó: Bach Máté

– Mikor kezdett el zenélni, és miért választotta pont a tubát?

– Nem születtem zenészcsaládba, de református lelkipásztor szüleimnek a zene nagyon fontos volt. A zeneóvodai képzés után a siklósi zeneiskolában hegedülni tanultam. Magyarbólyon laktunk, utána Békés városába költöztünk, onnan Budapestre, és folyamatosan tanultam zongorázni, ütőhangszereken játszani, citerázni, furulyázni, trombitálni, más rézfúvós hangszereken zenélni. 1997-ben nem volt tubás a zenekarban, a tuba viszont ott állt a sarokban, és én mondtam, hogy engem érdekelne ez a nagy hangszer. Ha lehet ilyet mondani ebben a kontextusban, akkor ez szerelem volt első látásra.

– Ami máig megmaradt.

– Pár évnyi gyakorlás, zenekari játék, fellépések után úgy döntöttem, hogy a zenészi pályát választom. A tuba megmaradt, máig koncertezem. Amikor bejutottam a Zeneakadémiára, és utána a müncheni Zeneakadémián is tanultam, akkor úgy gondoltam, hogy ezt a zenei látószöget kiszélesítem. Elkezdtem szólóban és kamarazenészként is versenyezni, koncertezni, közben pedig zenekarokban is játszottam.

– Miért és mikor érezte azt, hogy valami mással is kell foglalkoznia?

– Ez a pálya nagyon célirányos, valamilyen szinten komplex pálya volt, ugyanakkor egy idő után mégis beskatulyázva éreztem magam, a saját lelki szabadságom értelmében, hiszen zenészként nincsen karácsony, nincsen húsvét, nincsen hétvége, nincsen hétköznap, hanem egyforma napok vannak, gyakorolni kell, koncertezni, hiszen ebből meg is kell élni. Tíz nemzetközi versenyen voltam helyezett, játszottam külföldi zenekarokban is, utoljára a Sanghaji Filharmonikusok menedzsmentje hívott ki Kínába. Teljesen kerek életem volt, de úgy éreztem 2013 környékén, hogy nekem mást is kell csinálnom. Hazajöttem Kínából, bekerültem a Zeneakadémia doktori iskolájába, megválasztottak a doktorandusz-önkormányzat elnökének. Ezáltal a Zeneakadémián keresztül intézményvezetőkkel, koncertközpontok vezetőivel kerültem egy körbe a szenátusi üléseken, megbeszéléseken.

– Akkor kezdte el vonzani a fesztiválszervezés?

– Nem kifejezetten a fesztiválszervezés vonzott, hanem az, hogy lehet valami pluszt tenni a társadalomért. A zenekari zenélést abbahagytam, csak nagyon jelképesen játszom, ha felkérnek. Öröm számomra, de ezt nem tudnám életformaként jelenleg elképzelni magamnak. Így maradt a szólózás, a kamarazenélés zenei tevékenységként, a más közéleti tevékenységeken túl pedig elkezdtem a nagy programok megszervezését.

– Hogyan találtak egymásra Bachhal?

– 2014-ben kaptam egy felhívást, amelyet Amerikában adtak fel, hogy a Bach in the Subways nemzetközi programhoz lehet csatlakozni, ami annyit jelent, hogy Bach zenéjét kiviszik a falakon kívülre, és utcákon, tereken, aluljárókban, egyéb helyszíneken játszanak Bach-zenét, ezzel a klasszikus kultúrát, a magas művészetet szeretnék továbbítani az emberek felé. 2015-ben csatlakoztunk az akkor még csak a Bach mindenkinek néven futó programmal, Budapest öt szabadtéri helyszínén. Illetve szabadtérhez hasonlító helyszínén, mert bent a Fővám téri vásárcsarnokban, az Astoria téri aluljáróban, a Deák Ferenc és a Szent István téren adtunk összesen negyven koncertet. 2017-re átalakítottuk és kibővítettük az amerikai elképzelést, ekkor vált fesztivállá. A növekedéssel szabadtérről beltérre helyeződött a programok súlypontja. De továbbra is Bach zenéjére épül az egész sorozat, minden esemény ingyenes, és a fellépők önkéntesként vesznek részt a fesztiválon.

– Ettől egyedi a Bach mindenkinek fesztivál?

– Példátlan, hogy egy kezdeményezésből, aminek az önkéntes szerepvállalás az alapja, ekkora fesztivál legyen. A Művészetek Palotájától a debreceni Református Nagytemplomig, az Operaháztól a Nemzeti Filharmonikusokig, Vásáry Tamástól Miklósa Erikán át Harcsa Veronikáig a művészek és a helyszínek a magyar zenei élet státu­s­szimbólumai. Ennek a nemes ügynek a diadala jelenleg ott tart 2019-ben, hogy 71 település 250 helyszínén 400 programunk lesz, több mint 3000 fellépő közreműködésével, egy nagyon színes fesztivál keretében.

– Kifejtené bővebben, hogy miben áll a színesség?

– Vannak korhű zenekari és szólista fellépők, akik archaikus hangszereken, a barokk stílus részleteit kutatva szólaltatják meg Bach zenéjét. Vannak, akik a mai nagyzenekari általános irányzatok szerint zenélnek. De vannak dzsesszes, illetve népzenei megszólaltatások, társművészetekkel, irodalommal, színművészettel vagy sporttal kiegészített műsor. Érdekesség, hogy sakkal összekötve is van programunk, de karatebemutató is van a d-moll toccata és fúgára.

Kovács Zalán László: 71 település 250 helyszínén 400 programunk lesz, több mint 3000 fellépővel
Fotó: Bach Máté

– Nem szokványos helyszíneken is felcsendül majd Bach zenéje, és minden korosztályt igyekeznek megszólítani.

– Vállaltuk azt is, hogy olyan helyszínekre eljussunk, amelyeken nem megszokott, hogy klasszikus zenei tevékenység folyik. A Magyar Kórházszövetséggel együttműködve kórházakba is eljutunk, de a pasztorációs folyamat révén börtönökbe is bevisszük Bach zenéjét. A rendhagyó énekóráktól kezdve az okoskészülékekre kifejlesztett játékokon át szólítjuk meg a fiatalokat. Már megy az országos átfogó játékunk a Magyar Turisztikai Ügynökséggel együttműködve, és vannak olyan családi és egyéb korosztályos programok, amelyek tényleg majdnem az egész társadalmi spektrumot befogják.

– Mit emelne ki a programok közül?

– 2017-ben, amikor háromévesek lettünk, megalapítottuk a fesztiváldíjat, amelyet olyan fellépők, szervezők vagy támogatók kapnak, akik legalább háromszor, legalább három évig valami kimagaslót tettek a fesztiválért. Ennek mindig a megnyitón van az átadása. Idén a megnyitónak egészen különleges helyszíne lesz, a Teve utcában a rendőrpalota, amely a rendezvényre először nyitja meg úgy a kapuit, hogy nem kell személyi igazolványos ellenőrzésen átesni. A Magyar Állami Operaház fogja adni a műsort Bach Kávé kantátájával, fel fog lépni Szirtes Edina Mókus, illetve jómagam március 18-án 19 órától. Egy másik érdekes és újszerű programja a fesztiválnak, hogy március 23-án, a gödöllői királyi kastélyban a Tatai Helyőrségi Zenekar szimfonikus zenekari koncerteket szerint fog játszani Bábel Klára hárfaművész, Demeniv Mihály harmonikaművész és Harcsa Veronika énekművész közreműködésével, Medveczky Ádám Kossuth- és Prima Primissima díjas karmester irányításával.

– Korábban említette, hogy a fesztiválnak van egy missziós célkitűzése is. Mi ez?

– A Bethesda Gyermekkórház számára az országhatárainkon belüli programokon lehetőséget biztosítunk adomány gyűjtésére egy új lélegeztetőgép vásárlásához. A helyszíni adományokon túl a Bethesda Gyermekkórház Alapítványnak erre a célra elkülönített bankszámlaszámára bárki utalhatja is az erre szánt összeget. Az átutaláshoz szükséges adatok a honlapunkon és a műsorfüzetünkben is megtalálhatók.

– Mit emelne ki a vidéki események közül?

– Annyira változatosan építik fel a vidéki szervezőink a programokat, hogy én is legszívesebben minden helyszínen végig ott lennék. Debrecen tradicionálisan nagy programmal vesz részt. Lesznek éttermi és kávéházi koncertek, és a templomaikat is bevonják. Miskolcon minden egyes programnak más a karaktere. Ott a kórház is bekerült a koncerthelyszínek közé, már hamarabb, mint az idei év. Győrben az orgonának lesz nagyon nagy szerepe, a templomi koncertek mellett a főtérre kitett hangszeren egy napig minden órában tíz percig Bachot fognak játszani.

– A határon túli programokon kikkel és milyen helyszíneken találkozhatunk?

– Pitti Katalin Liszt-díjas énekművész, akit zongorán Hegedűs Valér fog kísérni, erdélyi és kárpátaljai koncertkörutat vállalt a fesztivál ideje alatt. Ilyen utazó nagykövet még Bábel Klára hárfaművész és Rohmann Ditta csellóművész is. A határon túli helyszínek közül Nagyvárad volt az első, amely csatlakozott, már tavaly is volt ott egy program, most viszont templomokban, egyetemi helyszíneken, illetve szociális ellátóintézményben is lesznek koncertek. A legdélebbi település Hertelendyfalva, ahol a református imaházban fognak fellépni kiváló művészek, a nagy és történelmi jelentőségű városaink közül pedig Beregszászon, Kolozsváron és Kassán is lesznek olyan alkalmak, amelyek méltón tudják majd képviselni fesztiválunk színvonalát.

A teljes program megtalálható a bachmindenkinek.hu oldalon.